Nagy József Barna

Ezen a túrán végig kiváló aszfalton tekerünk, de mivel sok domb van, ezért itt is célszerű sebességváltós kerékpárral elindulni. Végre az országúti kerékpárosok is fellélegezhetnek, mert ez a túra nekik lett kitalálva, de természetesen bármilyen biciklivel neki lehet vágni. Egyre több nagyváradi kerékpáros fedezi fel ezt az útvonalat, hiszen itt vannak dombok, hosszabb egyenesek, nagyon szép a vidék, és ahogy mondtam, végig aszfalton tekerünk. 

A szokásos, többször ismertetett módon tekerjünk el Hegyközcsatárig, majd Siterig. A települést elhagyva (nem térünk le Szalárd felé) egy jó kis kaptató vár ránk a dombtetőre. Itt le lehet jobbra fordulni Sitervölgy felé, de nekünk most nem ez a célunk, tovább megyünk a főúton és hamarosan egy hosszú, de végig enyhén ereszkedő úton találjuk magunkat. A sok domb után meg is érdemeljük ezt a hosszabb ereszkedőt, itt aztán a sebességmániások is kiélhetik magukat, hiszen jól fel lehet gyorsulni. De ne száguldjunk annyira, hiszen rendkívül szép a környék. Jobb oldalt mezők és erdők, bal oldalt a Hegyköz falvaira van remek kilátás, előttünk pedig a messzeségben ott csillog az almásfegyverneki tó. 
Alsótótfaluba (Sârbi) robogunk be, majd a központban jobbra térünk Kővág felé, amit egyszerűen Chioagnak fordítottak egykoron. Elég érdekesen hangzik ez a név, de ne is törődjünk ezzel, hiszen nagyon szép a vidék. Mellettünk dombok, legelők, a messzeségben balra a Réz-hegység, a falvakban sok szép régi ház, az út mellett elhagyatott pincék, az aszfaltos úton bóklászó tehenek, juhok, egyszóval hamisítatlan, bukolikus, vidéki idill. 

Kővágot elhagyva továbbra is dimbes-dombos táj következik, és hamarosan beérünk Borszegre (Burzuc), majd a falun áttekerve egy hosszabb emelkedő következik, és máris Kabaláspatak (Bălaia) előtt vagyunk. Itt érdemes egy kicsit balra térni a mezőn és megpihenni. Nagyszerű kilátás tárul elénk, hiszen most vagyunk utunk legmagasabb pontján. A falut elhagyva fellélegezhetnek azok, akik nem szeretik a dombokat, mert a továbbiakban már sík terepen haladunk. Betekerünk Mezőbottyánba (Botean). Igen, jól olvasták, Bottyán – milyen szép neve van az Árpád-korban alapított településnek, ahol ma csupán 13 magyar él. A falu közepe felé találjuk az 1721-ben épült műemlék fatemplomot, érdemes megnézni. 
Tovább folytatjuk utunkat, és hamarosan Köröskisjenőbe (Ineu) érünk. Úgy látszik, ezen a vidéken hatványozva vannak az Árpád-kori nevek és települések, mert a Jenő nevű magyar törzs egykori szálláshelyén vagyunk. Ma a faluban közel háromezren élnek, ebből 396-an még magyarok. A faluba beérve keressük meg a református templomot. 

Az első nagyobb kereszteződésben kell balra fordulnunk, és hamarosan meg is látjuk a műemlék templomot, melyet már az 1300-as évek elején megemlítenek egy oklevélben. Ha megállunk előtte az utcán, elég szokványosnak tűnik, de ha bemegyünk a keleti végéhez, ott láthatjuk meg a régi templom nyomait. 

Visszatérve a főútra balra térünk, és újra repeszthetünk Várad felé. Utunk során a jobb oldalon több tó is lesz, ahol számos vízimadarat láthatunk. Így érkezünk meg Fugyi településre, ahová újra kötelező betekernünk. A Sebes-Körös hídja előtt térjünk jobbra, és a víztározót is felkereshetjük. Miután itt is kigyönyörködtük magunkat a vizek világában, menjünk vissza a főútra, és Hegyalján át induljunk el Nagyvárad felé.