Hajas Anna
Mint minden évben, idén is ökumenikus istentisztelettel kezdődött a megemlékező ünnepség, melynek, rotációs alapon, idén a református templom adott otthont. Kellemes, szép idő volt, így a szokottnál is többen jöttek el a közös főhajtásra. 18 órakor kezdődött el az istentisztelet, melyen Kovács Gyula református lelkipásztor, Tóth Attila-Levente katolikus plébános és Szabó Róbert baptista gyülekezeti vezető hirdette az igét. Elsőként a házigazda mondta el az ünnephez fűződő gondolatait és köszöntötte az emlékezőket, a meghívottakat és a vendég lelkipásztorokat. A megyei RMDSZ részéről Szabó Ödön képviselő, ügyvezető elnök tisztelte meg jelenlétével az eseményt, a helybéliek közül pedig az egyházi felekezetek, az RMDSZ, a civil szervezetek és az intézmények vezetői. A szervezők meglepetésére Marcel Emil Sas-Adăscăliții polgármester is részt vett a megemlékezésen.
Hit és bátorság
Kovács Gyula beszédében kiemelte, hogy a szabadság utáni vágy forradalmakat robbantott ki, impériumokat döntött meg, de továbbmenve, ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság. „Nekünk, magyaroknak az életünkben is benne volt, benne van az Isten, végtelen irgalmával és szeretetével, még akkor is, ha 1848. március 15-ét követően bekövetkeztek a tragikus aradi események, a fájdalom, a nyomorúság és gyász, de mindenek fölött hangzik az ige, és ebbe kapaszkodjunk” – hangzott el prédikációjában. Tóth Attila-Levente azt a kérdést tette fel, hogy mit üzenhet a ma emberének 1949. október 6-a. „Tudjuk jól, hogy egy bosszúvágytól hajtott cselekedet volt, elrettentő, megfélemlítő szándékkal. Hiszem, hogy az egész magyar nemzetet ketté akarták törni” –mondta beszédének bevezető részében, majd kiemelte, hogy ez a nap túl kell mutasson a gyászon, erőt és bátorítást kell adjon számunkra. „Túl kell lépnünk a megpróbáltatásokon, és meg kell tennünk, amit megtehetünk” – fogalmazott.. Szabó Róbert azt emelte ki, hogy nem kell siránkozni és pesszimistának lenni, ezt az aradi vértanúk élete és tette is sugározza felénk. „Ezek az emberek hitet tettek a jövő mellett. Tudták azt, hogy nehéz lesz két nagyhatalommal megküzdeni, de vállalták. Sugárzott belőlük a hit és a bátorság, és méltósággal vállalták a halált is” – hangzott el. Az igehirdetések után Zatoschil Ballai Zsuzsa történelemtanár értekezett október 6-áról – melynek vezérgondolata az volt, hogy miért álltak a nem magyar nemzetiségű tábornokok a magyarok mellé –, a Horváth János Elméleti Líceum diákjai pedig verseikkel is emelték az ünnepség színvonalát.
„A forradalom egy régi rendszer elmúlását képviselte. Azét, melyben nem volt szabadság, önrendelkezés, szabad akarat, tulajdon” – fogalmazott beszédében Szabó Ödön, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, aki szerint „érdemes az értékek mellett kiállni, érdemes magunk mellé másokat venni. Akik szolgálják nemzetünket, közösségünket, azokat szívesen fogadjuk, de nem mondunk le semmiről (…) akár egy címerből is ki lehet venni a 600 évig ott lévő sárkányt, de nem mondunk le semmiről, mert amit egy pillanat elvesz, azt lehet, hogy egy másik visszahozza. Ezt üzeni nekünk október 6-a” – mondta Szabó Ödön, ezzel utalva arra, hogy Margitta címeréről szavazott a lakosság, és az RMDSZ vezetősége szerint erősen vitatható körülmények között nyert az a változat, melyen a sárkány nem szerepel. Kossuth Lajos gondolatát is idézte: „Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újrakezdeni.” „Feladatunk, hogy ezt tegyük és hirdessük” – mondta zárszavában a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke.
A templomi ünnepség záróéneke nemzeti imánk volt, majd az emlékezők fáklyásmenetben haladtak a művelődési ház előtti Jókai-szoborig. Ezen a helyszínen a moderátor Szőke Ferenc volt, aki felvezető beszédében hangsúlyozta: „1849. október 6-án végezték ki Aradon a szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. Mi, utódok teljes joggal lehetünk büszkék rájuk, és úgy gondolom, becsületbeli kötelességünk, hogy az évforduló napján, nemzeti gyásznapunkon emlékezzünk rájuk”. Demián Zsolt margittai alpolgármester, az RMDSZ körzeti elnöke arra emlékeztetett, hogy a forradalom tavasszal, az „újjászületéskor” tört ki, leverése pedig őszi napon történt. „De tudjuk, hogy majd újra eljön a tavasz. Újra kitűzzük a kokárdát és ünnepelni fogunk” – mondta Demián Zsolt, zárszavában megköszönve minden emlékezőnek a részvételt, kiemelten üdvözölve a magyar iskola fiataljait, akik műsorukkal emelték az esemény színvonalát. Ezen a helyszínen Erdei Henrietta VII. osztályos tanuló szavalta el Juhász Gyula: Arad című versét, majd koszorúzással és nemzeti imánk eléneklésével zárult a megemlékezés.
