Az Úrnapját ünnepelték a váradi székesegyházban
A Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön a római katolikus egyház az Úr Testének és Vérének ünnepét, ismertebb nevén Úrnapját üli. Május 30-án este ezért Böcskei László megyés püspök a helyi hagyomány szerint a város papjaival és híveivel közösen mutatott be szentmisét a székesegyházban, majd a zuhogó esőben megtartották az úrnapi körmenetet.

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezetőjében Böcskei László megyés püspök kijelentette: örömmel jöttek megünnepelni az Oltáriszentségben jelen levő Krisztust, hogy ismét jelét adják hálájuknak és szeretetüknek. Mert Úrnapja elsősorban a hálaadás ünnepe. Életünk állandó csodáját ünnepeljük, hiszen valóságos csoda, hogy sohasem érezzük magunkat egyedül, mert az Úrjézus az Oltáriszentségben mindig közel áll hozzánk, mellettünk van. Ezt a bensőséges kapcsolatot, az irántunk való hűségét ünnepeljük tehát, amikor letérdepelünk a tabernákulum előtt, fogalmazott a főpásztor.

Ugyanakkor az Úrnapja a hit ünnepe is. Szép szokás, hogy a katolikusok ilyen szabadtéri oltárokat állítanak, melyek arra hívnak, hogy mindnyájan induljunk el, hogy találkozzunk az Úrral. „Építsünk ilyen oltárokat a lelkünkben is, ahová beköltözhet az Úr, hogy megvalósuljon a Krisztussal való találkozás”, tanácsolta a váradi egyházmegye elöljárója. Majd hozzátette: „az Oltáriszentség körbehordozásával a hitünkről teszünk tanúságot. Bátran megmutatjuk ennek a hányavetett világnak, hogy az életünkben jelen van Krisztus, és ahol kizárják őt, ott minden gonoszság megtörténhet”.

Homíliájában Aquinói Szent Tamásnak a 13. században írt (Sík Sándor által fordított) ide illő sorait idézte Pék Sándor székesegyházi esperes-plébános, kiemelve, hogy sokat lehet elmélkedni az Oltáriszentség titkairól, de a szentírási részek egyetlen szóban érnek össze, ami nem más, mint a vér. Az Ószövetségből tudjuk, hogy az ősi pásztornépnek nagy veszélyt és kihívást jelentett a tavaszi legelőváltás. A keleti gyakorlat szerint ilyenkor leöltek egy egyéves hím állatot, melynek vérével az egész nyájat meghintették, és egy vérkört rajzoltak, mert meg voltak győződve arról, hogy a vérnek közösségteremtő ereje van. Mózes is a szövetségkötéskor meghintette vérrel a népét, hogy közösség teremtődjön ég és föld, ember és ember közt. Úrnapján a katolikusok az Úr Testének és Vérének ünnepét ülik, mely szintén közösségé teszi őket, mert egységet alkot ember és ember közt. Ugyanakkor pedig Krisztus a vérével szerzett örök megváltást, annak jeléül, hogy áldozat nélkül nincs közösség. Isten szeretetéről is szól tehát a minket tápláló Oltáriszentség, arról, hogy Krisztust követve válhatunk igazán önmagunkká, lehetünk boldogok és elégedettek, hangsúlyozta a tisztelendő.

A szentmise végén megtartották az ilyenkor szokásos úrnapi körmenetet. Elől olyan gyermekek szórtak rózsaszirmokat, akik idén voltak elsőáldozók. Sajnos már az első lombsátornál elkezdett zuhogni az első, ezért a püspök arra kérte az ünneplőket, hogy menjenek vissza a székesegyházba, így csupán ő és az asszisztencia ment végig, illetve még néhány hívő, aki az égi áldás ellenére kint maradt.

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben