Az idei aszály súlyosságát nem önmagában a nyári hőség okozza, hanem az, hogy a tavaszi vízhiányra száraz nyár rakódott, miközben a kevés csapadékot rendre kiszárító szél is tovább súlyosbította a helyzetet.
Simkó Lajos, a Partiumi Falugazdász Egyesület közép-bihari szakembere, aki maga is gazdálkodó, úgy fogalmazott, hogy ebben minden gazda egyetért, hiszen akik évről évre mérik és feljegyzik a lehullott csapadék mennyiségét, ugyanarra a következtetésre jutnak. Elmondása szerint a jelenlegi mérések alapján mintegy 90 milliméterrel kevesebb csapadék hullott, mint tavaly ilyenkor, ugyanakkor ez nem egyszeri jelenség, hanem évek óta tartó folyamat, hiszen 2025-ben kevesebb eső esett, mint 2024-ben, 2024-ben kevesebb, mint 2023-ban.
Fotó: Szolár Éva
Az Érmelléken ugyanakkor még ennél is változatosabb képet mutatnak a földek, mondta Nagy László, a Partiumi Falugazdász Egyesület észak-bihari falugazdásza, aki szerint ugyan tavasszal ott is volt egy mintegy másfél hónapos száraz időszak, azt követően azonban többfelé ígéretes esők érkeztek, az utóbbi hetek csapadékhiánya viszont ismét rendkívül nehéz helyzetet teremtett.
Hangsúlyozta, hogy a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a csapadék rendkívül egyenetlenül oszlott el, ezért akár néhány száz méteren belül is teljesen eltérő állapotú táblákkal lehet találkozni.
Egyes napraforgótáblákon a hetekkel korábban kiszórt műtrágya még mindig a talaj felszínén maradt, mert nem hullott elegendő csapadék ahhoz, hogy feloldódjon és a növény fel tudja venni, miközben a szomszédos parcellákon, amelyek több esőt kaptak, ugyanaz a kultúra jóval kedvezőbb állapotban fejlődik.
Fotó: Szolár Éva
Nincs olyan szántóföldi kultúra, amely megmentené az évet
Az idei aszály egyik legaggasztóbb következménye, hogy a gazdák már nem tudnak olyan fő szántóföldi kultúrát megnevezni, amely képes lenne ellensúlyozni a többi növényben elszenvedett veszteségeket, hiszen a károk az őszi vetésektől kezdve a tavaszi kultúrákig mindenütt megjelentek. Simkó Lajos szerint a főbb növények közül az árpa és a búza mindössze a megszokott termés körülbelül felét adta, voltak olyan búzatáblák, ahol hektáronként csupán 2–2,5 tonna termett, a gazdák pedig egyöntetűen úgy becsülték, hogy 40–60 százalék közötti terméskiesést okozott az aszály.
Mint fogalmazott, a kukoricánál egyelőre még nem lehet végleges terméseredményről beszélni, de a helyzet rendkívül súlyos, hiszen „a kukorica nagy része már kisült”, a silókukoricában 100 százalékos a kár, a szemeskukorica esetében pedig jelenleg 50 és 80 százalék közé teszik a veszteséget, miközben a napokban várható újabb 40 fok körüli hőhullám tovább ronthatja az állományok állapotát.
Hozzátette, hogy a napraforgó ugyan első látásra kedvezőbb képet mutat, de egyelőre senki sem tudja megmondani, hogy valóban hozza-e a megszokott termésmennyiséget, a lucernában pedig egyes parcellákon 80 százalékos kárról beszélhetünk. Összegzésként úgy fogalmazott, hogy ha egy olyan gazdaságot veszünk alapul, ahol minden fontosabb növénykultúrát termesztenek, és a lehető legóvatosabb becsléssel számolunk, akkor is alsó hangon 50 százalékos terméskieséssel kell számolni.
Fotó: Szolár Éva
Nagy László szerint Észak-Biharban ugyan ennél változatosabb képet mutatnak a táblák, de a gazdák ott is rendkívül borúlátóak, mert
Elmondása szerint az őszi vetések, amelyek korábban többnyire biztonságosabbnak számítottak, idén szintén csalódást okoztak, hiszen a repce és a búza is jóval elmaradt a sokéves átlagtól, a búzából pedig jó esetben is négy tonna termett hektáronként.
A kukoricánál továbbra is nagyok a különbségek, mert vannak parcellák, ahol még látszik a termés, máshol azonban már hiába érkezne csapadék, különösen a homokos talajokon, ahol a csapadék már nem segítene a növényeken. Mint fogalmazott, a következő hetek időjárása döntő jelentőségű lesz, mert „ha most nem jön eső, akkor csak a kóró marad, termés nélkül”.
Fotó: Szolár Éva
Már az állattartás jövőjét veszélyezteti a takarmányhiány
Az idei aszály következményei messze túlmutatnak a szántóföldi terméskiesésen, hiszen a kisült kaszálók és legelők miatt az állattartók egyre nehezebben tudják biztosítani a jószágok takarmányát, már most kénytelenek felélni a télre szánt készleteiket, és egyre többen kényszerülnek drága takarmány vásárlására. Simkó Lajos elmondta, hogy „teljesen ki van sülve minden”, a lucernaföldeken egyes parcellákon 80 százalékos a kár, és voltak olyan gazdák, akik júliusban ugyan kimentek lekaszálni a területet, de végül le sem engedték a kaszát, mert látták, hogy a rendkívül gyér növedéket már nem érdemes gazdaságosan betakarítani.
Hozzátette, hogy hagyományosan egy évben négy-öt kaszálásra lehetett számítani, idén azonban sok helyen már a második kaszálás is elmaradt, vagy csak minimális mennyiséget adott.
A legelők állapota sem jobb, ezért az állatok sok helyen már hónapok óta nem tudják fedezni táplálékigényüket a legelésből. Simkó Lajos szerint „az állatoknak jelenleg nincs mit legelni”, ezért a gazdák már tavasz óta jelentős mennyiségű kiegészítő takarmányt etetnek fel. Elmondott egy olyan példát is, amikor egy gazdát csak az mentett meg, hogy 14 hektár rozsot időben lesilózott, és jelenleg ebből tudja etetni az állatait. A takarmányhiány ráadásul rendkívüli költségeket is okoz, hiszen jelenleg a széna 150–200 lej, a lucerna pedig körülbelül 300 lej bálánként, ezért sok gazdaság számára már a takarmány megvásárlása sem térül meg.
Fotó: Szolár Éva
A falugazdász szerint a kialakult helyzet már nemcsak a jövedelmezőséget veszélyezteti, hanem egyes állattartó gazdaságok fennmaradását is. Elmondta, hogy Csatárban egy fiatal gazdálkodó család már felszámolta az állatállományát, mert arra a következtetésre jutott, hogy a folyamatos takarmányvásárlás mellett nem lehet nyereségesen gazdálkodni, és mások is fontolgatják ugyanezt a lépést.
– fogalmazott Simkó Lajos.
Fotó: Szolár Éva
Csíkszék
