Tőtős Norbert
Fábián Tibor nagyszántói lelkipásztor hirdette Isten igéjét vasárnap délelőtt a margittai reformátusoknak, a tékozló fiú története alapján közvetítve az üzenetet a hívek felé. Az istentisztelet után Kovács Gyula házigazda lelkipásztor köszöntötte szolgatársát, megköszönte szószéki szolgálatát, s örömét fejezte ki, hogy az íróként és újságíróként is tevékenykedő lelkész Margittára is elhozta bemutatni Ilyenek voltunk című kötetét.
A szerző, Fábián Tibor ismertetője alapján a hallgatóság előtt egy néhány évtizeddel ezelőtti, gyermek- és ifjúkori történeteket feldolgozó, a kommunista rezsimben megélt eseményeket leíró kötet bontakozott ki. Az ebben fellelhető történetek között szinte mindenki találhat egyet, amelyre azt mondhatja: „ez velem is megtörtént!” A szerző arra biztatta a hallgatóságot, hogy a könyv elolvasása után saját történeteiket, emlékeiket is osszák meg családjukkal, gyermekeikkel, unokáikkal, hiszen a közelmúlt történelmi feljegyzései lehetnek ezek. Korképek egy olyan rendszerből, amelyet sokan megéltek gyermekként, vagy fiatalként. Fábián Tibor történeteinek helyszíne szülőfaluja, Fugyivásárhely, valós történetei azonban bárhol, bárkivel is történhettek volna, hiszen az akkori rendszer egyhangúsága rányomta bélyegét valamennyi gyermek és fiatal mindennapjaira. Nehéz eldönteni, hogy a leírás nosztalgia, vagy reális korrajz az adott korból. Akár Örkény egyperces novellái is lehetnének, azzal az eltéréssel, hogy az Ilyenek voltunk valós eseményeket ír le, amelyek mégis valamiféle misztikus csodáknak tűnnek.
A kötet egy második, bővített kiadás, melynek utószavát a margittai származású, ma Svédországban élő aneszteziológus főorvos, dr. Mészáros Zoltán Endre írta: „Egyetlen példányt sem találtam belőle. Egy újságcikk alapján annyi maradt meg bennem, hogy aki írta, velem egyidős, református lelkész, és a gyermekkorát, a falun töltött éveit vetette papírra, amit ő is a kommunizmus vége felé élt meg, csak éppen 60–70 kilométernyire attól a helytől, ahol én éltem és gyerekeskedtem. A cím és a rövid leírás is megragadott. Szívből remélem, hogy hasonló érzésekkel gazdagodva teszi le majd az olvasó is a könyvet, és ha megint időutazásra vagy erre a gyerekkori varázslatra vágyik, akkor tudja, a polcon hol találja az Ilyenek voltunkat…” A bemutató hosszas beszélgetéssel és dedikálással zárult.
