Borsi Imre Lóránt polgármester külön köszöntötte Nagy János államtitkárt, a testvértelepülés Bagamér nagyközség polgármesterét, Erdős Tibort, a székesfehérvári Krajczáros Alapítvány elnökét, Németh Istvánt és a Csontos János vezette Hajdú-Bihar vármegyei huszárokat.
A polgármester szerint amikor nemzeti hőseinkre és különösen „a mi hősünkre”, Kazinczy Lajosra emlékezünk, akkor megfogadjuk, hogy a szabadságunkat soha nem adjuk, méltóságunkat soha nem engedjük, egységünket soha nem veszítjük el, mert ebben van az erőnk és a közösségben van a jövőnk.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Arra hívta fel a figyelmet: a történelmünk során mindig akadtak olyanok, akik nem hagyták magukat legyőzni, akik hittek és cselekedtek azért, hogy az erdélyi, a partiumi magyarság a szülőföldjén képes legyen megmaradni és értékalkotó közösségként építkezni. Ez a makacs hit és kitartó építkezés mozgatta elődjeinket, és ez kell jellemezzen bennünket is.
„Mi itt, Érsemjénben egy erős és sikeres közösséget álmodtunk meg magunknak, amely közösen keres megoldást a problémákra, lép fel és dönt a jövőjéről. Lehetnek közöttünk apró nézeteltérések is, de a nagy ügyek ezt mindig felülírták, és ez így lesz a jövőben is. Összetartóak, egységesek és erősek vagyunk és leszünk.
Egyik legerősebb szövetségesünknek, Magyarország fideszes kormányának külön megköszönöm mindazt a támogatást, amellyel mindig itt vannak mellettünk Erdélyben, Partiumban és Érsemjénben is. Magyarország kormánya, a Fidesz és az RMDSZ nemcsak politikai szövetséges, ez annál több, hiszen egy vérből valók vagyunk.
Ezért is felháborító számunkra, amikor azt halljuk az anyaországból egyesektől, hogy a külhoni magyarokat miért kell támogatni? Miért kell a külhoni magyar gyermekek anyanyelvi oktatását támogatni, miért kell a külhoni magyar egyházakat, a kulturális programokat vagy népi hagyományaink megőrzését támogatni, vagy éppen akár semjéni gyerekeknek tábort biztosítani a Balatonon? Már csak a kérdést is feltenni égbe kiáltó bűn! Az ilyen ember nem érti a nemzetpolitikát, a magyar nemzet sorsát, nem érti sem a múltját, a jelenét pedig végképp nem”, közölte a polgármester.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Arról is beszélt Borsi Imre Lóránt, hogy a magyar szabadságért már többen áldozták életüket, de időről időre a hasonló megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy számot vessünk a szabadságunk jelenlegi állapotáról is.
A következtetésünk pedig az, hogy nem vagyunk az út végén, mindig újabb és újabb kihívások érnek bennünket. Mert a világ változik, olyan sebességgel történnek a dolgok, hogy az emberi természet alig bír lépést tartani a körülöttünk zajló eseményekkel. Hosszú ideje nem éreztük azt, hogy egyszerre annyi minden veszélyezteti megszokott életformánkat, a jólétet, a kiszámíthatóságot, a biztonságot és a szabadságot.
Dühös, csalódott embereket látunk, akik elvesztették biztonságérzetüket és kiszámíthatóságra vágynak. És a csalódottság, amit Európa-szerte látunk, magával hozta a politikával szembeni általános csalódottságot is. A düh, a frusztráció pedig táptalajt adott annak, amiről egy ideje azt hittük, hogy már nem fog nagy erővel feltámadni Romániában: ez pedig a gyűlölet politikája, a magyarellenes, szélsőséges politika, amely egyre hangosabb és egyre agresszívabb.
„A gyűlölet villámai azoktól érkeznek, akik a sötétségbe vinnének bennünket. Ők a szabadság ellenségei. Ha mi gyengülünk, ők erősödnek. És ha gyengék vagyunk, nem tudjuk megakadályozni, hogy hiénaként lecsapjanak ránk – és mindarra, amit az elmúlt három és fél évtized alatt kiküzdöttünk magunknak, és amire joggal vagyunk büszkék. Ez érvényes itt nálunk és az anyaországban is”, fogalmazott a polgármester.
Hozzátette: sok minden változott az évtizedek során, akár az elmúlt időszakban is. Mégis van valami, ami nem változott. „Először is nem változott meg a testtartásunk, és ez a legfontosabb. És nem változott meg az elkötelezettségünk sem a magyar ügy iránt, a magyar közösség iránt. Nem változott meg az, hogy első helyen az erdélyi, a partiumi, az érsemjéni embereknek a képviselete maradunk, és az ő érdekeiket próbáljuk érvényesíteni minden olyan intézményben, ahol erre lehetőséget kapunk. Példaképeink az 1848-as forradalmárok, közelebbről pedig Kazinczy Lajos a mi aradi vértanúnk. Mert nemcsak nemes eszményeket képviseltek, de nemes jellemek, kiváló személyiségek voltak. És amikor a jövő év nagy kihívásaira készülünk, tetteikből mindannyian ihletet és erőt meríthetünk” – jelentette ki Borsi Imre Lóránt.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Nagy János, Magyarország Miniszterelnöki Irodájának vezető államtitkára úgy fogalmazott: méltóvá válni a Kazinczy család szellemi örökségéhez nem könnyű feladat. Kazinczy Lajos életében is voltak pillanatok, amikor elbizonytalanodott, nem látta maga előtt biztosan a célt, mégis, amikor eljött a mindent eldöntő pillanat, tudta, hogy mit kell tennie.
A komáromi és nagysallói csaták hőse briliáns szervező volt, aki az 1848/49-es szabadságharc utolsó hónapjaiban szinte a semmiből tudott egy ütőképes hadosztályt felállítani, kiképezni és felfegyverezni, majd Bem tábornok megsegítésére elvinnie Erdélybe. Nem rajta múlt, hogy késve érkezett, mint ahogy az sem, hogy már nem volt értelme küzdeni, pedig addigra már végig harcolta az egész szabadságharcot az első naptól az utolsóig, Aradon ezért nem volt Kazinczy Lajosnak kegyelem, magyarázta Nagy János, a honvédezredest öt nappal 29. születésnapja és nem sokkal az aradi tizenhármak kivégzése után az aradi várárokban gyilkolták meg 1849. október 25-én.
Az államtitkár ezután azon meggyőződésének adott hangot: ahogyan Kazinczy Lajos, úgy az egész magyarság életében is újra és újra eljön a döntés pillanata. „Száz év óta ez úgy hangzik, hogy mi akkor vagyunk érdemesek e szellemi örökségre, ha sikerül megvédenünk és ápolnunk a magyar nyelvet és kultúrát az anyaország határain túl is” – jelentette ki Nagy János.
Kifejtette: a magyar nemzeti kormány és a Fidesz számára természetes, hogy csak az országnak van határa, a nemzetnek nincs, „számíthatnak ránk, és mi is számítunk magukra jövő áprilisban”.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Megjegyezte: a magyar kultúra nem létezhet Érsemjén nélkül, ahogy nem létezhet Széphalom, Kassa, Nagyszalonta, Farkaslaka és Szabadka nélkül sem. Kazinczy Ferenc, Márai Sándor, Arany János, Tamási Áron és Kosztolányi Dezső emlékezete pedig úgy teljes, ha az őket a magyar irodalomnak adó közösségek nemcsak megmaradnak, hanem gyarapodnak éppúgy, mint az érsemjéni.
Az egybegyűlteket köszöntötte Simándi Márta református lelkésznő és Nagy János Csaba római katolikus plébános is. Ezután műsorral léptek fel az érsemjéni Kazinczy Ferenc Általános Iskola diákjai, és az Ezüstperje Néptánccsoport is készült egy színvonalas előadással.
A beszédeket követően a résztvevők megkoszorúzták Kazinczy Lajosnak a közeli emlékparkban emelt mellszobrát.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Dance
