Szőke Ferenc
Ünnepi istentisztelet keretében, emlékezni, hálát adni gyűltek össze Érszőllős református templomában az 1991-1995 időszakában konfirmált hívek. A világjárvány miatti két év kényszerű kihagyás után idén újra sikerült megszervezni a találkozót.
Az érintettek meghívót kaptak az eseményre levél formájában, vagy a közösségi oldalukon. „Vajon milyen emlékek jöttek elő a meghívó láttán? Igaz az, hogy az idő mindent megszépít? Vajon csak a jóra és szépre emlékeztetek, vagy előjöttek a kínosabb események is?–tette fel a kérdéseket Illyés Tamás református lelkipásztor. Valószínű, hogy a konfirmálás izgalmai is előjöttek az emlékekben, de a mai nap nem az izgulásról, hanem az ünneplésről, a hálaadásról, az együttlét öröméről szól, mondta a lelkipásztor. A továbbiakban arról beszélt, hogy öröm látni azokat, akik jelen vannak, de szomorú a szívük azok miatt, akik nem tudtak eljönni erre az örömteli eseményre. Különösen érvényes ez azokra, akik betegség miatt nincsenek jelen, vagy már távoztak az élők sorából. A lelkipásztor köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek a találkozó emlékezetessé tételében. A konfirmáltak emléklapot kaptak, a hölgyek esetében egy szál rózsa, a férfiak esetében pedig egy üveg finom bor kíséretében. Köszöntötte a hozzátartozókat, családtagokat is, továbbá a gyülekezet minden egyes tagját. Igehirdetését Jeremiás siralmaira alapozta. 3:22-23 „Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!”
A tiszteletes után Beke László gondnok, polgármester is köszöntötte az emlékezőket. Beszédében kiemelte, hogy a Presbitérium 10 évvel ezelőtt hozta meg azt a döntést, hogy évente megrendezzék a konfirmandus találkozót. „Sajnos ez csak a nyolcadik, mivel a járvány miatt két évet ki kellett hagynunk. Örülök, hogy most el tudtatok jönni innen és határon túlról egyaránt. Külön öröm számomra, hogy az én leányom is jelen van, szintén határon túlról érkezve, de annak is örülök, hogy Németországból is jöttek emlékezők. Használjuk ki az együttlét örömét, mert jövőre nem biztos, hogy ugyanígy, ugyanennyien találkozunk.” Zárszavában mindenkit meghívott a művelődési házban felszolgált szeretetebédre, és köszönetet mondott mindenkinek, aki ennek megvalósításában segítséget, támogatást nyújtott. A konfirmáltaknak további sikert, jó egészséget, kellemes együttlétet kívánt.
Az eseményt hanganyagban a kórus tette emlékezetessé, erre az alkalomra készített repertoárjával, melyet követően az emléklapokat és ajándékokat Beke László és Illyés Tamás adták át az érintett híveknek.
A templomból a művelődési házba vonultak, ahol elfogyasztották a finom és gazdag ebédet, természetesen emlékezések, baráti beszélgetések kíséretében. Valamennyien nagyszerű ötletnek tartották a találkozót, melyet mindenképpen folytatni kell.
