János Piroska
A vár nyári színpada körül összegyűlt közönséget Biró Rozália parlamenti képviselő köszöntötte. „Túl azon, hogy nagyszerű, szórakoztató, időnként elgondolkodtató, lelket és szívet melengető előadásokban van részünk, egy olyan közösségi együttlétet is jelent számunkra ez a partnerség, ami a Mandala Színház, a Bihar Megyei RMDSZ, a MAKET és a Partium Alapítvány révén kínálkozik a nagyváradi és Bihar megyei magyar közösségnek, amely erősít is bennünket. Erősít minket abban az érzésben, hogy jó együtt lenni, abban hogy örüljünk annak a gazdag, pompázó kultúrának, amivel rendelkezünk, drága anyanyelvünkön hallgatva és átélve mindezt. Tudatosodjon bennünk annak a lehetősége, hogy tereink vannak, napjaink vannak, olyan életünk van, amikor lehetőségünk van arra, hogy építsük ezt a közösséget” – fogalmazott, tartalmas szórakozást kívánva a megjelenteknek.
„Van élet negyven felett – legalábbis hosszas vívódás után erre a megállapításra jut Mrs. Bradshaw, született Shirley Valentine, a középkorú, elhanyagolt liverpooli háziasszony. Évtizedek óta teljesen mindegy, hogy a férjéhez vagy a falhoz beszél, a hatás ugyanaz. Éppen ezért dönt úgy: a falat választja. Egy nap azonban hirtelen ráébred élete egyhangúságára: a családja önző, a házassága magányos, a munkája unalmas, és már ő is csak árnyéka régi önmagának. Otthagy ezért mindent, és elindul, hogy megkeresse az elfeledett, igazi Shirley Valentine-t. Egy hirtelen impulzusnak engedve igent mond a nagy álomra, és elutazik Görögországba, ahol izgalmas belső utazásra indulunk főhősünk kalauzolásával a nap, a bor és a tenger hazájában” – olvasható az előadás leírásában, amelyet Vándor Éva 2009 óta játszik. Talán ennek a sokéves tapasztalatnak, és természetesen a tehetségnek köszönhető az, hogy annak ellenére, hogy monodrámáról van szó, a mintegy kétórás „lírai komédia” alatt a színművész egy percre sem veszítette el a közönség figyelmét. A publikum együtt nevetett a fia gyerekkori, félresikerült betlehemes főszerepéről, vagy az irigyelt iskolatárs, Marjorie-vel való, nem várt fordulatot vett találkozásról sztorizgató Shirley-vel. Ahogy haladunk előre a mesélésben, úgy bontakozik ki az egykor háztetőkről leugró, igazi Shirley Valentine, aki önmagát valahol mélyen eltemette az elhanyagolt, meg nem hallgatott háziasszonyi szerepében. Shirley azonban nem vádolja férjét – a színdarab végére mintha meg is bocsátana neki –, leginkább önmagát mardossa, hogy nem volt bátorsága kilépni a középszerűségből. A felhőtlen kacagás mellett az olyan éles mondatok hasítottak bele a kellemes nyári estébe, melyekben Shirley Valentine a megvalósítatlan álmok, a parlagon hagyott élet, a halál előtti tetszhalott állapot okait próbálja felderíteni. De ahogy egy adott pillanatban elhangzik: a sebhelyek is arról szólnak, hogy az ember életben van. A színdarab végére bebizonyosodik, Shirley Valentine-Bradshaw képes volt áttörni a falat, amelyhez oly sok éven keresztül beszélt. A közönség vastapssal köszönte meg a szórakoztató, gondolatokat ébresztő előadást.
