Bár hivatalosan Nagykároly a születési helye, mivel ott működik a térség legközelebbi szülészete, Bödő Efraim-Zoltán valójában érmihályfalvi, az érmelléki városban nőtt fel, és a helyi Unireától indult a pályafutása. A mérkőzést követő napon, kedd délután telefonon értük el a 18 éves játékost, aki készséggel válaszolt a Bihari Napló kérdéseire:

– Először is gratulálunk a Szuperligás bemutatkozásodhoz! Hogyan élted meg ezt a pillanatot?
– Köszönöm szépen! Már pár nappal a meccs előtt tudtam, hogy kezdőként számítanak rám, úgyhogy izgatottan vártam a találkozót. Nagyon jó érzés, hogy ilyen fiatalon lehetőséget kaptam, és ez még inkább feltüzelt. A meccset megelőző napokban is, de főleg a mérkőzés napján különösen motivált voltam.

– A találkozó elején olyan támadóerényeket csillogtattál, amilyeneket a másodosztályban nem láthattunk tőled. Ez mennyire része a játékodnak?
– Többen is biztattak, hogy bátrabban vállaljam fel a támadásokat, lövéseket is. Úgy érzem, a játékintelligenciám megvan ahhoz, hogy jó helyzetfelismerésekkel élni tudjak. Most is ez történt, sikerült jó döntést hoznom, és ebből meg is született az első Szuperligás gólom, ami természetesen óriási öröm. Remélem, a jövőben is lesz még alkalmam hasonló pillanatokat átélni.

– A meccs után milyen érzéseitek voltak? Kétgólos előnyből lett döntetlen...
– Felemás érzéseink voltak. Egyrészt örültünk az egy pontnak, hiszen egy erős ellenféllel játszottunk, másrészt viszont, ha belegondolunk, lehetett volna több is ebben a meccsben. Az első félidőben volt még egy-két lehetőségünk, amikor akár háromgólos előnyt is szerezhettünk volna. Aztán sajnos egyenlítettek. A második félidőben a szerencse is velünk volt, sikerült kitartanunk, így összességében azért elégedettek lehetünk ezzel az egy ponttal is.

– Milyen most a hangulat Csíkszeredában? A feljutás óta úgy tűnik, jelentősen megnőtt a labdarúgás iránti érdeklődés.
– Igen, ezt mi is érezzük. Eddig inkább a jégkorong volt a városban a középpontban, de most, a feljutás után, mintha a futball is kezdene hasonló figyelmet kapni. Az is sokatmondó, hogy a meccsjegyek pillanatok alatt elkeltek. Nagyszerű érzés volt telt ház előtt játszani, ez nekünk, játékosoknak is plusz motivációt ad, és jó látni, hogy a város ennyire mellettünk áll.

– A második félidőben volt egy váratlan áramkimaradás, amikor lekapcsoltak a reflektorok. Ez inkább segített, vagy megzavart benneteket?
– Talán egy kicsit segített. Akkor már eléggé beszorított minket a Dinamo, ők diktálták a tempót, mi pedig szinte csak védekeztünk. Az a pár perc szünet lehetőséget adott, hogy egy kicsit kifújjuk magunkat, és talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy végül sikerült megtartanunk a döntetlent. Ugyanakkor meglepő és sajnálatos volt, hogy épp a Szuperligás bemutatkozó meccsünkön történt ilyen.

– Mik a csapat céljai ebben a szezonban?
– Egyértelműen a bennmaradás kiharcolása. Ez az elsődleges célunk.

– Sokan szurkolnak neked és a Csíkszeredának a Partiumból, főleg Érmihályfalváról. Mit üzennél nekik?
– Nagyon jó érzés, hogy ennyien követik a pályafutásomat otthonról. A családomtól, barátaimtól, ismerősöktől mindig éreztem a támogatást, és ezt most is szeretném megköszönni mindenkinek. Büszkeséggel tölt el, hogy az Unireától indulva eljuthattam idáig, és most a Szuperligában képviselhetem Érmihályfalvát és a Bihar megyei labdarúgást is. Ez is plusz erőt ad, hogy minden meccsen a maximumot nyújtsam. Rengeteg üzenetet kaptam a meccs után, ami nagyon jól esett, és igazán sokat jelentett nekem.