Elhunyt Pozsonyi Jenő, az egykori sziklaszilárd hátvéd
Elhunyt Pozsonyi Jenő, az egykori sziklaszilárd hátvéd

Fotó: UTA

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

Neve összeforrt az UTA aranykorszakával, de pályafutásának fontos állomása volt Nagyvárad is, ahol a Crișul színeiben vált stabil élvonalbeli játékossá.

Pozsonyi Jenő január 11-én, vasárnap hunyt el budapesti otthonában, hosszú betegség után, 84 éves korában. Az egykori klasszis hátvéd 1942. január 1-jén született Libánfalván. Futballozni a Szászrégeni Avântulban kezdett, tehetsége hamar megmutatkozott, és már fiatalon meghívót kapott a román ifjúsági válogatottba. A csapattal a nemzetközi szintéren is letette a névjegyét, az 1961-es portugáliai U18-as Európa-bajnokságon olyan klasszisok ellen lépett pályára, mint Johan Cruyff vezette holland válogatott és a Franz Beckenbauer nevével fémjelzett nyugatnémet alakulat.

A torna után a legendás edző, Guttmann Béla személyesen próbálta marasztalni, és a Benficához csábítani, Pozsonyi azonban a hazatérést választotta.

Ezt követően a Román Labdarúgó-szövetség által életre hívott Bukaresti Viitorul játékosa lett (a legnagyobb tehetségeket próbálták egy csapatba terelni), majd 1962-ben Nagyváradra igazolt.

A Nagyváradi Crișulnál eltöltött öt év döntő jelentőségűnek bizonyult.

Pozsonyi mind az A-, mind a B-ligában stabil, kemény, ugyanakkor fegyelmezett hátvédként játszott, összesen 52 mérkőzésen lépett pályára, két gólt is szerezve. Teljesítményével felhívta magára a nagyobb klubok figyelmét, ám az Aradra vezető út nem volt zökkenőmentes.

Salamon György és Pozsonyi Jenő váradi mezben

Fotó: Archív felvétel

Átigazolását hosszú ideig akadályozták, a városi legendák szerint végül személyesen Nicolae Ceaușescu beavatkozása oldotta meg az ügyet.

1968-tól lett az Aradi UTA játékosa, ahol pályafutása csúcsára ért. Tíz éven át erősítette az Öreg Hölgy védelmét, 247 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és 9 gólt szerzett. Az UTA-val kétszer nyert bajnoki címet (1968–1969, 1969–1970), és részese volt azoknak az európai kupameneteléseknek, amelyek Arad nevét egész Európában ismertté tették. Játéka miatt a szurkolók „vasvédőként” emlegették, a klub utolsó nagy aranygenerációjának oszlopos tagja volt.

Bár tehetsége a felnőtt válogatott szövetségi kapitányának figyelmét sem kerülte el, Pozsonyi pályafutása különös fordulatot vett a nemzeti csapatnál. Egy idegenbeli mérkőzés előtt történt eset után, amikor a szakmai stáb döntéseivel nyíltan szembement, gyakorlatilag maga zárta le válogatott szereplésének lehetőségét.

Pályafutása során többször is nyomás alá helyezték, hogy románosítsa a nevét, ám Pozsonyi Jenő ezt következetesen elutasította.

Visszavonulása után sem szakadt el a futballtól, dolgozott az UTA-nál másodedzőként, majd több alacsonyabb osztályú csapatnál edzősködött. Szakmai érzékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy pályára segített fiatal tehetségeket, köztük a későbbi válogatott rekorder Dorinel Munteanut.

Halála megrendítette egykori klubjait is. Az UTA közösségi oldalán búcsúzott tőle, kiemelve, hogy az aradi futball egy ikonikus alakját veszítette el, aki pályán és azon kívül is példát mutatott. A Bihar FC szintén részvétét fejezte ki, hangsúlyozva, hogy Pozsonyi Jenő a jelenlegi klub elődjének, a Crișulnak is meghatározó játékosa volt, és munkássága maradandó nyomot hagyott a bihari futballban.

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben