Szatmári Lajos 1944. február 21-én született Nagyszalontán, 12 évesen pedig már a helyi csapatban rúgta a labdát. Tizenhét éves koráig a hajdúvárosban játszott, majd Nagyváradra igazolt, s előbb az akkor éppen Crișana néven szereplő (és 1693-ban végleg megszűnő) NAC, majd a Vörös Lobogó csapatait erősítette. 1965-ben katonai szolgálatát letöltendő Marosvásárhelyre, onnan pedig a Bukaresti Steauához került, amellyel egyszeres bajnok és ötszörös Román Kupa-győztes volt.

Az első osztályban 309 mérkőzésen játszott, 1962–1964 között a román ifjúsági válogatott tagja, a felnőtt válogatottban 1968-ban Görögország ellen (2–1) mutatkozott be. Negyvennégy alkalommal szerepelt a nemzeti 11-ben, amellyel 1970-ben részt vett a mexikói világbajnokságon. Egyetlen válogatottbeli gólját a magyar csapat ellen szerezte a telt házas Népstadionban. Aktív pályafutása befejeztével a Steaua gyermek- és ifjúsági központjában edzősködött, 1995-től hosszú időn át a katonacsapat utánpótlásközpontjának vezetője volt.

Nevének elrománosítása – Ludovic Sătmăreanu néven vált ismertté – fájdalmas identitásbeli kérdéseket vetett fel. Elrománosított nevén Ilie Savu, a Steaua edzője mutatta be. A kozmetikázás magyarázata az volt, hogy a labdarúgónak román név kellett, hiszen a román hadsereg csapatát képviselte. „A bukarestiek folyamatosan bozgoroztak, míg az otthoniak kinevettek azért, hogy elrománosodtam”– mesélte Szatmári egy korábbi, az Adevărul lapnak adott interjúban.