A legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy óriási érdeklődés kísérte volna az augusztus 6-án, Váradon megrendezett román–magyar világbajnoki előselejtezőt, a B csoport első fordulójában. Az Arénába mindössze mintegy kétezer néző váltott jegyet. A fogadóirodák a találkozó előtt toronymagas favoritnak tartották a magyar válogatottat, még úgy is, hogy a román csapat néhány nappal korábban meglepetésre győzni tudott Szkopjéban, Észak-Macedónia ellen.
A himnuszok alatt a két nemzet közötti sportpárharcoknál megszokott füttyszó most elmaradt, a magyar együttes sportszerű tapsot kapott a váradi közönségtől. Mint később kiderült, ez csak rövid életű gesztus volt, hiszen néhányan hamar visszarángattak bennünket a „megszokott” kerékvágásba.
A meccs elején a színvonal bizony nem verdeste az eget, jellemző, hogy a román csapat 4 perc után dobta az első kosarát, de a magyarok is számos akciót hibáztak el, rendre rossz megoldásokat választva. Az első hat perc után 11–4-re vezettek a vendégek, elsősorban Perl és Golomán jeleskedett a pontszerzésben. Pongó még csak ekkor gyújtotta a rakétákat, a különbség pedig tovább nőtt (9–19).
A negyed végére a magyar válogattat elkísérő szurkolóknak is megjött a hangja, a vendégszektorban 40 drukker buzdította a vendégeket. A második negyedre magukra találtak a Trikolórok, Cățe közeli kosara után 21–25 állt az eredményjelzőn, Măciucă triplája után pedig egy pontra olvadt a magyarok előnye. A játék színvonala továbbra sem akart javulni, ahogy a magyarok játéka sem, így Diculescu büntetőből egyenlített. Măciucă már a 10 pontját szerezte, ezzel először a mérkőzés folyamán a románoknál volt az előny (27–26). Ezt követően fej-fej mellett haladtak a csapatok, 20 perc játék után 32–32-es döntetlennel vonulhattak öltözőbe a felek.
Az első félidő utolsó perceiben a román szurkolók 30 főből álló keménymagja rázendített a már a Csíkszereda elleni labdarúgó-mérkőzésről is ismert magyargyalázó nótára, ami már csak azért is sajnálatos, mert a bozgorozás nem volt a kosárlabda-mérkőzések sajátja Nagyváradon, igaz, korábban a focimeccseké sem. Hogy mekkora az átfedés a két tábor között, nem tudni, de aligha lenne meglepő, ha nagyjából ugyanaz a háromtucatnyi ember lenne felelős ezért, akik létszámuk csekélysége ellenére is rossz fényt vetnek a város sportszerető közönségére. A rigmus a második félidőben is felhangzott, a tábor előtt posztoló három csendőr azonban nem érezte szükségét közbelépni.
Fordulás után sem tudott jobban elszakadni egyik csapat sem, bár sokáig a vendégek voltak előnyben, 4 perccel a játékrész vége előtt Uță újra egyenlített (40–40). A román csapat egy technikai szabálytalanság után egy triplát is elsüllyesztett a gyűrűben, mindkét alkalommal Popa volt a főszereplő, így 51–45-re megléptek a sárga mezesek. A zárónegyed is két gyors román kosárral indult, Uță könnyű ziccere után már 10 pont volt a különbség a Trikolórok javára (58–48). Măciucă triplájával eldőlni látszott a meccs, a fiatal játékost nem tudták tartani a vendégek, amit 21 pontja is bizonyított (61–48). A tetemes különbség a hajráig megmaradt, az utolsó 4 percnek 11 pontos román előnnyel vágtak neki a csapatok (67–56). Bár Vojvoda zsákolása után még felcsillant némi remény, Mihai Silvășan tanítványai magabiztosan visszaállították a megnyugtató különbséget és megszerezték második győzelmüket is a csoportban (76–64).
Jegyzőkönyv
Nagyvárad Aréna, 2000 néző.
Románia–Magyarország 76–64 (13–21, 19–11, 22–16, 22–16)
Románia: Nițu, Tohătan 9, Diculescu 8, Gheorghe, Kuti 6, Lungu 3, Nicolescu 2, Grasu 2, Popa 11, Cățe 6, Uță 8, Măciucă 21. Szövetségi kapitány: Mihai Silvășan.
Magyarország: Cseh, Tanoh, Pongó 13, Pallai 2, Vojvoda 10, Váradi, Benke, Valerio-Bodon, Golomán 10, Perl 15, Filipovics, Reuvers 14. Szövetségi kapitány: Gasper Okorn.
Dance
