A megtakarítási és befektetési számlák (CEI) egyik legfontosabb előnye a kedvező adózási rendszer lenne, amelyet úgy alakítottak ki, hogy ugyanazt a pénzt csak egyszer terhelje adó. A számlákból két változatot hoznának létre, a CEI-S esetében a tulajdonos már leadózott nettó jövedelméből fizetne be, ezért a számlán keletkező nyereséget nem adóztatnák, és a nyugdíjba vonuláskor kivett pénz után sem kellene újabb adót fizetni. A CEI-D fordítva működne, ennél a befizetés a bruttó jövedelemből történne, vagyis a megtakarító már a befizetéskor adókedvezményhez jutna, az adófizetést pedig a pénz későbbi felvételéig halasztanák.
A konstrukció egyik lényeges előnye, hogy a számlán belül keletkező hozamot nem adóztatnák folyamatosan, így ha valaki részvényeken árfolyamnyereséget ér el, osztalékot kap, vagy kötvényeken, befektetési alapokon keres, a hozam a számlán maradhatna, és tovább növelhetné a megtakarítást.
A tulajdonos maga dönthetné el, hogy a rendelkezésére álló lehetőségek közül mibe fekteti a pénzét, a számlát pedig nemcsak engedélyezett befektetési szolgáltatóknál, hanem bankoknál is meg lehetne nyitni. A rendszer önkéntes lenne, vagyis mindenki maga dönthetné el, kíván-e ilyen módon félretenni időskorára.
A hosszú távú megtakarítás hatását Sebastian Burduja, a törvény egyik kezdeményezője egy konkrét számítással szemléltette. Példája szerint ha valaki naponta tíz lejt, vagyis havonta körülbelül 300 lejt tesz félre, és ezt 35 éven keresztül befekteti, évi átlagosan 7 százalékos, infláció feletti hozam mellett több mint 500 ezer lej gyűlhetne össze a számláján, ami a pénz mai értékén mintegy 100 ezer eurónak felelne meg.
A számítás ugyanakkor nem ígéret arra, hogy ekkora összeg valóban összegyűl, hiszen ehhez hosszú időn keresztül átlagosan évi 7 százalékos reálhozamot kellene elérni, a részvények és más tőkepiaci befektetések értéke pedig csökkenhet is.
A rendszer éppen ezért hosszú távú megtakarításra épül, amelynél a több évtizedes időszak alatt a jobb és rosszabb tőzsdei évek egyaránt szerepet játszhatnak. A példában szereplő havi 300 lejes megtakarítás 35 év alatt önmagában 126 ezer lej befizetést jelentene, az ezen felüli összeg a befektetések feltételezett hosszú távú hozamából származna.
Ez nem egy újabb nyugdíjpillér
Az új számlák nem változtatnák meg sem az állami nyugdíjat, sem a kötelező magánnyugdíjrendszerként működő II. pillért, sem az önkéntes III. pillért, hanem ezektől elkülönülő megtakarítási és befektetési lehetőséget jelentenének. A Pénzügyi Felügyeleti Hatóság is hangsúlyozta, hogy a CEI jogilag nem nyugdíjtermék, hanem olyan hosszú távú befektetési konstrukció, amelynek segítségével a tulajdonos saját tőkét halmozhat fel, amelyet később, nyugdíjas éveiben használhat fel.
A kezdeményezők szerint erre azért van szükség, mert a társadalom öregedésével egyre kevesebb aktív dolgozónak kell majd egyre több nyugdíjas ellátásához hozzájárulnia, ezért hosszabb távon nem érdemes kizárólag a nyugdíjrendszerből érkező jövedelemre hagyatkozni. Az állam az adókedvezményekkel ezért arra ösztönözné az embereket, hogy aktív éveikben maguk is rendszeresen tegyenek félre, és a megtakarított pénzt befektetve saját nyugdíjkiegészítést építsenek fel.
A kedvezményes adózást hosszú távú, nyugdíjcélú megtakarításhoz kötnék, vagyis a rendszer arra ösztönözné a tulajdonost, hogy a pénzt nyugdíjba vonulásáig a számlán tartsa. Ha pedig a számla tulajdonosa elhunyna, a megtakarított pénz és a befektetések nem vesznének el, hanem az örököseire szállnának. A tulajdonos maga dönthetné el, mennyit tesz félre és mibe fekteti a pénzét, ugyanakkor azt is neki kellene vállalnia, hogy a részvények, kötvények és más befektetések értéke nemcsak emelkedhet, hanem csökkenhet is.
Még nem lehet számlát nyitni
Bár a törvény parlamenti szakasza lezárult, az új számlák még nem váltak elérhetővé. A képviselőház döntő házként fogadta el a jogszabályt, amelyet most az államfőhöz küldenek kihirdetésre, ezt követően pedig a Pénzügyi Felügyeleti Hatóságra vár a rendszer működéséhez szükséges részletes szabályok kidolgozása.
Csíkszék
