A Nagyváradi Állami Egyetem amfiteátrumában október 3-án, pénteken tartott, idén nyáron megjelent tanulmánya kutatási eredményeire épülő prezentációjában Rab Virág PhD egyetemi docens (Pécsi Tudományegyetem, BTK TTI Modernkori Történeti Tanszék) arra hívta fel a figyelmet: Scitovszky Tibor (1910–2002) magyar származású amerikai jóléti közgazdász, a The Joyless Economy (Az örömtelen gazdaság) című mű szerzője a gazdaságot saját élettapasztalataira reflektálva már az 1970-es években következetesen az emberi jólét felől értelmezte. Budapesti tanulmányait követően Angliában tanult, majd 1939-ben ösztöndíjjal az Egyesült Államokba ment, ahol később mint elméleti közgazdász szerzett hírnevet (Stanford, Berkeley, Harvard).

Érdeklődését a problémacentrikusság és az interdiszciplináris érdeklődés (közgazdaságtan–pszichológia–kultúra) jellemezte. Fő tézise szerint a fogyasztás növekedésével arányosan nem növekszik a jólét; ahhoz inkább szellemi kihívás, újdonság, változatosság kellenek. Scitovszky szerint ugyanakkor az ember nem úgy születik, hogy tudja, mi a jó neki, hanem az örömöt tanulni kell.

Saját korában is két évtizedes késéssel fedezték fel, amikor is Az örömtelen gazdaságot a Times a háború utáni 100 legnagyobb hatású könyv közé sorolta. Kornai János magyar közgazdász szerint az 1970-es évek közepén a szakma „még nem volt eléggé érett” érvelésének befogadására, a fogyasztói jólét ugyanis akkor még kevésbé állt a közgazdaságtan fókuszában.

Scitovszky a ma emberét érintő kihívások (adatbőség, algoritmusok nyomása) szempontjából azért releváns, mert a technológiai fejlődés még mindig nem az ember érdekeit (jólétét) szolgálja. A gazdaság fejlődésének emberre gyakorolt következményei között ma is jelen vannak azok a következmények, amelyekről Scitovszky már az 1970-es években beszélt: az unalom, a belső motiváció csökkenése és a pótcselekvés. S újra nagy szerepet kap az a tudatos törekvés is, hogy tanuljuk az örömöt: keressük a kreatív tevékenységeket s a kihívásokat. Ez utóbbinak azonban van egy elengedhetetlen feltétele. Ez pedig az, hogy a tapasztalatainkból reflexió, s a reflexióból kritika legyen, ami a változást elindíthatja. Hogy a választás ne illúzió legyen csupán, hanem tényleg a miénk, fogalmazott az előadó.

„Egyik személyes megfigyelésem az, hogy sokszor nem vagyunk teljesen őszinték magunkhoz, és mire rájövünk, hogy valami nincs rendben, már késő. Ritkán reflektálunk arra is, hogy a bennünket körülvevő rendszerek és az általunk kialakított kapcsolati közeg mennyire formálják az életünket, márpedig (s talán pont emiatt) ezeknek az alakítása sok munkát és energiát igényel. És talán a legnehezebb az, hogy elhiggyük, nemcsak úgy történnek velünk a dolgok, hanem igenis képesek vagyunk a saját életünket alakítani”, nyilatkozta a Bihari Naplónak Rab Virág.