Ciucur Losonczi Antonius
A török uralom alóli felszabadulást követően, az 1752-ben újraalakított nagyváradi latin szertartású székeskáptalan fogadalommal kötelezte el magát, hogy hálaadásul és engesztelésül minden évben, farsang utolsó három napján szentségimádást tart, melynek helyéül a várad-újvárosi Szent László-templomot választotta.
A vasárnap esti szertartáson Böcskei László megyés püspök arra kérte a jelenlevőket, hogy imádkozzanak a békéért is. A 17. zsoltár versszakait idézve arra hívta fel a figyelmet: ezek a sorok jól kifejezik mindazt, amit most érzünk, amikor elkezdődött a triduum, hogy tovább folytatódjon őseinknek a fogadalma, de ugyanakkor mi is nagy bizalommal és hittel álljunk Isten elé azokkal a gondokkal, félelmekkel, melyek fenyegetnek sokakat, minket és az egész világot a mostani napokban. Gondolnunk kell arra, hogy minden időben és veszély közepette – legyen az járvány, földrengés, háború – a hívő emberek és az elődjeink is mindig az Istenhez való fordulásban találták meg a választ, az erőt a tovább haladáshoz és a megmaradáshoz. Mi is ezt akarjuk tenni mindennap a világ keresztényeivel együtt, amikor imádkozzunk a béke ajándékáért, azért, hogy legyen béke a népek közt, és szüntessék be a pusztító háborút.
„Nagyon fájdalmas és elszomorító megállapítanunk azt, hogy keresztény a keresztény testvére ellen fordul. Ehhez nincs is mit többet hozzátenni, az ember átérzi, mit jelent az, amikor nincs egy igazi, mély, őszinte istenkapcsolat. Amikor sok minden a mai világban csak színlelés, ez pedig odavezethet, hogy testvér testvért gyilkol, s az egész világ veszélybe kerül. Imádkozzunk fáradhatatlanul a békéért, ahogy a Szentatyánk is megkért rá bennünket. És próbáljuk egymás felé is kimutatni békés szándékainkat, így erősítve egymást és a hitünket. Ugyanakkor imádkozzunk az üldözöttekért, a menekültekért, azokért a családokért, akik már elveszítették a szeretteiket a most zajló háború borzalmai miatt. S legfőképpen imádkozzunk azért, hogy a népek vezetői bölcsességgel, józanul, Istenre is figyelve oldják meg azokat a feszültségeket, melyek nemcsak, hogy megnehezítik a mi életünket, hanem veszélyeztetik is az egész bolygót” – fogalmazott a főpásztor.
Arról is beszélt a megyés püspök: kapcsolatban állnak mindazokkal, akik esetleg útba igazíthatnak, hogy a segítség célba érjen és hatékony legyen. Látjuk, hogy az egész világ megmozdult, mindenki próbál segíteni. Élelmiszergyűjtés zajlik, de egy kicsit tovább is kell gondolkodjunk, mert nem tudjuk, milyen idők következnek. Fontosak lehetnek a pénzadományok a továbblépéshez, e tekintetben múlt pénteken a Caritas munkatársaival is volt egy egyeztetés. Menekültek Váradra is érkeztek, egyelőre csak átutazóban. Nem beszélünk egyelőre tehát sok mindenkiről, akiket esetleg elszállásolással segíthetnének, de erre is sor kerülhet egy adott pillanatban. „Ami nagyon fontos: természetes, hogy ott van az aggodalom és a félelem mindenkiben, de valahogy próbáljuk azért a keresztény hitnek az örömét is közvetíteni egymás felé. Nehéz megvigasztalni azokat, akik félnek a háborúktól, mert nincsenek vonatkozó tapasztalataik. Akiket csak tudunk, próbáljuk vigasztalni, bátorítani, összefogva, keresztény hittel, bizalommal. Istenre hagyatkozva tegyük meg, amit megtehetünk, ez a triduum adjon ehhez is lelki erőt” – tanácsolta a váradi egyházmegye elöljárója.
Az elhangzottakért Pék Sándor esperes-plébános mondott köszönetet, a szertartáson közreműködött a Kribus Mónika kántor-karnagy vezette Halmos László Kórus.
