A Bihar megyei hegyimentők Facebook-bejegyzésükben hívják fel a figyelmet azokra a problémákra, amelyek a kutyákkal való túrázás során léphetnek fel.
A nehéz, meredek és sziklás, továbbá a láncokkal vagy kábelekkel kiegészített útvonalak egyáltalán nem ideálisak a kutyák számára, kivéve, ha a kedvenc elfér egy hátizsákban.
Fotó: Pexels
Nemcsak a nehéz terep, hanem a meleg is súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet négylábú kedvenceinknél, a kutyák könnyen hőgutát kapnak a melegben.
Az embereknél a verejtékmirigyek biztosítják a víz eltávolítását a szervezetből, aminek fő szerepe van a magas hőmérsékletnek kitett test hűtésében. A kutyáknak viszont nincsenek verejtékmirigyeik a testük felszínén, hanem csak a mancsok szőrtelen felületén, és ezek elhanyagolhatóak az izzadás szempontjából. A kutyák szőre védő, hőszigetelő szerepet tölt be. Mivel testük felülete szorosan fedett, és ehhez még hozzáadódik a verejtékmirigyek hiánya, feltehetjük a kérdést: hogyan izzadnak a kutyák?
A kutyák gyakorlatilag nem izzadnak, a testhőmérsékletük szabályozására a víz kiválasztását szolgáló egyetlen mechanizmusuk a nyáltermelés. Ezért van az, hogy hosszan tartó erőfeszítés után (különösen azoknál a kutyáknál, amelyek nem mozognak rendszeresen, és csak hétvégén sétálnak a gazdájukkal) a kutya tágra nyitja a száját, liheg, erősen nyáladzik, kinyújtja a nyelvét, hogy segítsen a víz eltávolításában és a testhőmérséklet szabályozásában.
Minden kutyatulajdonosnak ismernie kell a túlzott hőség okozta hőstressz jeleit: lassú mozgások, feszült, merev tekintet, 40°C feletti láz, parancsok megtagadása, az orr forró és száraz, nehéz, lihegő légzés, szapora pulzus, intenzíven vörös íny, fokozott nyáltermelés (ami a hőguta súlyosbodásával nyáltermelés hiányáig fajulhat), hányás, hasmenés, bizonytalan járás, ájulás. Előrehaladott stádiumban, amikor a testhőmérséklet meghaladja a 42°C fokot, a kutya akár néhány percen belül kimúlhat.
Éppen ezért csak könnyű, veszélyes szakaszoktól mentes túrára vigyük magunkkal kedvencünket és nagy meleg esetén folyamatosan figyeljük a hőstressz jeleit, továbbá legyen nálunk elegendő víz számára is.
Viszont nem csak a saját kutyánkra kell vigyázni a hegyi túráink során. A hegyimentők emlékeztetnek, hogy sokszor az esztenákhoz tartozó szelídebb vagy a turistaövezetekben élő helyi kutyák szegődnek egy-egy turistacsoporthoz, de magukra maradnak a nehezebb szakaszokon.
– kérik a hegyimentők.
Fotó: Facebook/Salvamont Bihor
Bár a hegyimentők erről nem tesznek említést bejegyzésükben, a kutyával kísért túrákon a legfőbb veszélyt a juhászkutyák okozzák. Egy hozzászóló úgy vélte, hogy „a leírtakon túl egy másik jelentős probléma a jelzett turistaútvonalak környékén található esztenák. (lásd pl. a Pádis–Ponor-rét–Glavoj-rét útvonal). Ha jogilag nem is lehet semmit tenni azért, hogy a turistautakat elszigeteljék a juhkarámoktól vagy a legelőktől, talán néhány figyelmeztető tábla segíthetne. Egy csordát még megkerülhetünk vagy megvárhatjuk, amíg elhalad, de az esztena rögzített, és ha az este közepén kell visszatérnünk az ösvényről, ráadásul kutya is van velünk, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy gond nélkül megússzuk a túrát...”
Dance
