Ciucur Losonczi Antonius

A 31. Festum Varadinum keretében hétfő délután a püspöki palota dísztermében két kötetet mutattak be: A nagyváradi latin szertartású székeskáptalan, illetve az Egyházi krónika 1020-2023 címűeket.

Az érdeklőket Csorba Sándor, a püspökség levéltárosa köszöntötte. Arra hívta fel a figyelmet: Fodor József általános helynök több mint ötven éve áll a püspökség szolgálatában, a szemtanú hitelességével tud tehát felidézni eseményeket, az Egyházi krónika pedig azért is egy jelentős kiadvány, mert a 20. századi egyháztörténeti kutatásban sok a fehér folt. Csorba Mihály történelemtanár, bihari iskolaigazgató kiemelte a precíz dokumentálást, illetve azt is, hogy az adomák által emberközelibbé válnak a főpapok. Böcskei László megyés püspök kijelentette: a múltunkról szóló kiadványok jelentek meg, tisztelgések a nagy elődök előtt, ugyanakkor jelei annak, hogy a tradíción túl a székeskáptalan egy napjainkban is élő intézmény. A főpásztor arra buzdította paptestvéreit, hogy ők is „szenvedélyesen” szakítsanak időt arra, hogy megörökítsék a plébániák historia domusaiban az aktuális folyamatokat.

Fodor József beszélt arról, hogy 1895-ig a schematizmusban Bunyitay Vince megírta az addigi kanonokok életét, de az azutánról – holott nagyon sok jeles egyénisége volt még a székeskáptalannak, különösképpen a Trianon előtti időben, de utána is néhányan –, nem létezett semmiféle anyag. (1948 után már nem történt kanonoki kinevezés, csak 1974-ben megint, jelenleg hét kanonoki stallum van betöltve.) Fáradságos munkával ezért a nagyprépost összegyűjtötte ezeket az információkat. Olyan jeles személyiségekről van szó, mint Nogáll János, Bunyitay Vince, Karácsonyi János, Czapik Gyula, a későbbi egri érsek, Radnai Farkas besztercebányai püspök vagy Fetser Antal győri püspök. Rengeteget tettek a váradi egyházmegyéért, illik tehát megörökíteni az emléküket. Wolafka Nándor például debreceni kisprépost, plébános, ő volt tulajdonképpen Adynak az ellenfele, a költő őt gúnyolta ki. Az életét tanulmányozva azonban kiderül, hogy nem henyéléssel töltötte az idejét vagy pénzgyűjtéssel, hanem rengeteget dolgozott, magyarázta a vikárius.

Az Egyházi krónikával kapcsolatban az általános helynök kifejtette, hogy nemcsak Várad vagy bihari vonatkozású egyházi dolgok vannak benne, hanem politikai vonatkozású, jeles események is. 1020-től kezdve talált adatokat egészen 2023-ig, a mostani időkkel bezárólag. Ezer év alatt nyilván rengeteg minden történt, ezek egy része közismert, de sokminden nem köztudott. Évre, hónapra, napra lebontva különféle események, hol mi történt, ki volt jelen, ki mit mondott – Fodor József igyekezett összegyűjteni az információkat, röviden persze, mert ha mindent lejegyez, akkor többkötetes mű született volna. Például Szent II. János Pál pápának 102 külföldi útja volt, erről külön könyvet lehetett volna megjelentetni. De érdekességeket is lehet találni az Egyházi krónikában, nemcsak száraz adatokat.

A nagyprépost néhány példát is kiemelt. Mint mondta, Nogáll János munkássága ismert, hiszen ő emelte azt az épületet, ahol jelenleg a Szent László Líceum működik, igaz, akkor az ingatlan csak földszintes volt. Palotay László neve viszont kevésbé van benne a köztudatban, holott ő építette a Szent László menedékház kápolnáját és a hozzá tartozó épületet, ami most a Szacsvay-iskola nevét viseli. Úgynevezett apostolház volt, mert a vincés nővérek gondozására bízta, öreg férfiak laktak benne, és az ők lábaikat mosta meg a püspök a nagycsütörtöki szertartáson. Szintén Palotay járult hozzá jelentős adománnyal ahhoz, hogy Budapesten megépüljön az Örökimádás templom. Belopotoczky Kálmán tábori püspök építette a mostani filharmónia épületét, amit katolikus körnek szánt, kulturális, tudományos, művészeti egyházi központnak. A helynök megjegyezte azt is: a Bémer tér valójában nem Bémer László püspökről lett elnevezve, hanem Bémer Pál kanonokról, tenkei plébánosról, aki unokatestvére volt a püspöknek. Tízezer aranykoronát adományozott ugyanis a városnak, hogy bontsák le a bazárépületet, hogy legyen az építendő színháznak megfelelő tere. Az adományt a város elfogadta, de a bazárépületet nem bontotta le, viszont tiszteletképpen Bémer Pálról nevezte el a teret.

A hétfő délutáni ünnepségen a zenei momentumokról Oláh Gabriella (zongora) és Oláh Boglárka (hegedű) gondoskodtak.