A szentmise bevezető részében Böcskei László nagyváradi megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: az idei jubileumi szentévben érdemes megállni egy kicsit a kápolna védőszentjének, Borromeo Szent Károlynak a példája előtt, hiszen a 16. században az ő élete és tevékenysége is a reménységnek a jegyében bontakozott ki. Az I. vatikáni zsinatnak a szellemében a megújulásnak és a felfrissülésnek az útjait szorgalmazta, az egyház szolgálatában ily módon próbált helyt állni, tanítani, vezetni.

„Kérjük a közbenjárását, hogy így tudjunk a hivatásunk útján járni, és tanúságot tenni Krisztusról akár egyháziak, akár világiak vagyunk annak érdekében, hogy mi is a reménynek a hordozói legyünk ebben a világban!”, tanácsolta a váradi főpásztor.

„A jó pásztor életét adja juhaiért” – ezen rövid, de mély gondolatra, hivatástudatra alapozta elmélkedését a Rómából érkezett Toman Zoltán, a Vatikáni Államtitkárság munkatársa. Kiemelte ugyanakkor, hogy a püspöki kápolna az egyházmegye, a palota lelki középpontja, ahonnan kiáradnak azok a kegyelmek, melyek a szomszédos terem íróasztalán keresztül elérik a plébániákat, a közösségeket és a híveket azért, hogy Krisztus szeretete valóban mindenhol érzékelhetővé váljék.

A szentmise szónoka azt is hangsúlyozta, hogy „Carlo püspök” az egyház számára egy igen nehéz és válságokkal teli időben élt. Olyan korszak volt ez, melyet megosztottság, szegénység és bizonytalanság jellemzett. Sőt, egy szörnyű járvány sújtotta Milánót, azt a várost, ahol ő pásztorként szolgált. Most sem állunk távol ezektől a valóságoktól, úgy tűnik, mintha az európai kereszténység megfáradt volna, és nehezebben találja meg az utat ahhoz, hogyan tudna megújulni lélekben. Szent Károly hiteles és következetes élete azonban ma is példa számunkra arra nézve, hogy erős hivatástudattal hogyan küzdhetünk meg a problémákkal azért, hogy mi is jó pásztoraikká váljunk azoknak, akiket az Úr ránk bízott.

A tisztelendő ezután három olyan döntést emelt ki Szent Károly életéből, melyek napjainkban is irányadóak lehetnek: a szív mindennapi megtérése az Ige által; a félelem nélküli közelség, valamint az egyház iránt érzett hűséges szeretet.

„A jó pásztor megbocsájt, szolgál és hűségesen kitart akkor is, amikor mások eltávolodnak. Borromeo Szent Károly arra tanít bennünket, hogy minden helyzetben a szeretetből vállalt halálból az élet forrása fakad. Ne féljünk lehajolni és vessünk akkor is, ha a termés abban az adott pillanatban még láthatatlan, mert az evangélium mindig akkor kezd el sarjadni, ha a szeretetért képesek vagyunk felajánlani önmagunkat”, fogalmazott Toman Zoltán.

Az ünnepségen, melyen a kántori szolgálatot Oláh Gabriella látta el, részt vett Roos Márton ny. temesvári megyés püspök, valamint több temesvári egyházmegyés pap is.