Az egybegyűlteket Kövendi István lelkipásztor köszöntötte, az ünnepség egyik házigazdájaként. Pál apostolnak a filippibeliekhez írt leveléből szólt ezután Isten igéje, a harmadik fejezet tizennegyedik verse. Prédikációjában Farkas Zsolt váradőssi lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet: mostanában elég sűrűn elhangzik az a szójáték, hogy új sor, új bekezdés. Mintha az életünkben bizonyos dolgok már nem lennének érdekesek, mert nem tudnak olyan erőt vagy üzenetet hordozni magukban, mint korábban.

Valahol érezzük, hogy egy új úton kellene elindulnunk, ugyanakkor nehéz változtatnunk. Próbáljuk még húzni egy kicsit az időt, az igazság viszont az, hogy ez inkább szenvedés és időpazarlás a részünkről. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni, ezért előbb-utóbb rá kell jöjjünk arra, hogy a régi sémák nem használhatóak, nem járhatóak többé a megszokott utak. Többre van szükségünk, mert másképpen csupán egy helyben toporgunk. Haladnunk kell, mert erre hívott minket a mi Istenünk. Amikor pedig nem sikerül, jön a csőd, a csalódás, a feladás, az ördög által sugalmazott „nem is érdemes” gondolata. Be kell ezért látnunk: a mi akaratunk véges, Krisztusra van szükségünk.

„A reformáció napja van ma, az 508. a sorban. A mai reformáció, ugyanúgy, mint az előző 507, nem csupán a református egyháznak és a református embernek kell ünnepet jelentsen, hanem mindazok számára is, akik meg tudják érteni és hallani akarják a mondanivalóját. A reformáció állomáspont kell legyen. Hiszem, hogy az elődök – Luther Márton, Kálvin János, Méliusz Juhász Péter, Heltai Gáspár és Károli Gáspár –, ha azt hallanák, hogy csupán a dicső múltat emlegetjük, kicsit csóválnák a fejüket. A puszta emlékezésnél valami több kell: ami hatni tud, ami meg tudja érinteni a szívünket, és előre tud vinni bennünket” – fogalmazott a tiszteletes.

A lelkipásztor Saulust említette példaként, akinek talán a legnehezebbére esett az újra indulás, mégis egy nap felismerte és megértette azt, hogy neki Krisztust és Isten akaratát kell követnie, mert másképpen nem lehet jövőt remélni. „Amit az apostol elmond, ez a mai reformáció. Nem kell túlbonyolítani, hanem inkább egyszerűen megélni azt a pillanatot, amikor Isten megérinti a szívünket. Rájönni arra, hogy csak vele van újrakezdés, mely után folyamatosan futunk a cél felé” – magyarázta az igehirdető.

„Az egyház az a hely, ahol Istenre szegezett tekintettel várjuk, hogy személyesen megszólítson, és amikor szól az igéje, lépni akarunk. Ne féljünk ezért a reformációtól! Ne meneküljünk vagy bújjunk el előle, hanem inkább büszkén vállaljuk a részünket. Kérjük az Urat: legyen új sor, új bekezdés, új reformáció az Ő dicsőségére, hogy mindenkor kimondhassuk együtt: Soli Deo gloria!” – tanácsolta Farkas Zsolt.

Ágendás beszédet Herdeán Gyöngyi váradújvárosi lelkész mondott, majd az úrasztalához járultak az ünneplők. Közreműködött a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium LélekBand zenekara és kórusa, felkészítők: Kövendi Éva zenetanár és Szakács Zoltán iskolalelkész. Orgonán a váradrogériuszi egyházközség kántora, Pop György játszott.