Pikó Stefánia

Kevés a kapaszkodó mostanság, egyre több okunk adódik az aggodalomra, és úgy érezhetjük, egyre nehezebben találunk okot az örömre, jókedvre. Fontos azonban, hogy a nehéz időkben is meglássuk, felismerjük azokat az apróságokat, amelyek örömforrásként szolgálhatnak. A tavasz érkezése pedig talán nem is olyan apró öröm. A természet újjáéledése nagy segítséget nyújthat a januári, februári hónapokban jellemző szezonális depresszió leküzdésében, még akkor is, ha az emberek többsége ma már nem él olyan szimbiózisban a természettel, mint elődeink. 

Lehet, hogy gyakran elmélyedünk a munkában, de amikor éppen szünetelünk, és kilépünk friss levegőt szívni, bizonyára a mi figyelmünket is felkelti az égen tovasiető fecskecsapat, a sor végétől is jócskán lemaradt néhány jószág látványa pedig egyszerre szórakoztató és izgalmas. Aztán, amikor visszaülünk dolgozni, konstatáljuk, nem lehet véletlen, hogy éppen akkor értek ide azok a madarak, amikor egy kis feltöltődésre vágyva, háromperces szünetet tartottunk a szabad levegőn. Az esti, gyors kutyasétáltatás közben pedig a Körös partjáról gyönyörködve nézhetjük a hattyúkat, kacsákat, a fényeket festőien visszatükröző vizet.

Ehhez hasonlóan jelent örömöt szerkesztőségi munkánk során, amikor fotósunktól kapunk idilli jeleneteket megőrző felvételeket városunkról, melyekről így sem mi, sem olvasóink nem maradnak le.