A szép számban megjelent érdeklődőket Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője, a Léda Alapítvány elnöke köszöntötte. Ezt követően bemutatta az előadót, dr. Mikola Emese magyartanárt, pasztorálpszichológust, aki a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végezte a tanulmányait, jelenleg írásterápiás csoportokat vezet, és a kolozsvári megyei könyvtárban is tart nyitott írásterápia-műhelyeket.
Fotó: P. Nagy Noémi
Bevezetőjében dr. Mikola Emese a pszichológia atyja, Sigmund Freud jéghegyhasonlatáról beszélt: a jéghegy csúcsa az, amit látunk magunkból, ami a víz alatt van és nem látunk, az a tudattalan.
A tudattalanban vannak a jó és a rossz emlékeink, az ösztöneink, a vágyaink, a félelmeink. Az írásterápia abban nyújt segítséget, hogy egy picit többet lássunk ebből a víz alatti részből – emelte ki az előadó.
Hozzátette: az írásterápiához nem szükséges irodalmi véna, sőt az írók, költők, irodalommal vagy írással foglalkozók kicsit nehezebben tudnak elvonatkoztatni, vagy nem tudják teljesen átadni magukat, és nem magára a folyamatra, hanem már az elején a szövegre koncentrálnak.
A terápiás írás célja a belső konfliktusok, érzelmek azonosítása és megértése, a stressz és szorongás, a kapcsolati elakadások oldása az önmagunkkal folytatott beszélgetések nyomán.
Az írásterápiában, egyszerű írásgyakorlatok révén a belső hangunkat, a bennünk megjelenő érzelmeket és a bennünk kavargó gondolatokat szólaltatjuk meg.
Fotó: P. Nagy Noémi
Az előadás során szó volt a terápiás írás kialakulásáról is. A pszichológusok a stresszkezelés egy módszereként vizsgálták az írást, a kísérleti eredmények pedig biztatóak voltak. A 80-as évek vége óta annyira komoly eredményeket értek el, hogy Ausztráliában, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is nagyon sok kórházban AIDS-es betegeknél, autoimmun betegséggel küzdőknél, valamint alkoholistáknál is kiegészítő terápiaként használják ezt a módszert.
Tükör önmagunk számára
Az előadást követően a résztvevők egy kis ízelítőt is kaptak abból, hogy hogyan zajlik egy hosszabb, csoportos tevékenység. A terápiás írásnál kulcsfontosságú,
hogy a résztvevők kézzel írjanak, mert a kézírás lelassítja és kitágítja a gondolkodást, míg gépelés közben a figyelem szétszóródik. Fontos, hogy a megadott időn belül (legtöbb 15–20 perc) a gyakorlatban részt vevők folyamatosan és gondolkodás
nélkül írják le azt, ami a hívószavakról először eszükbe jut.
– emelte ki Mikola Emese, hozzátéve, hogy a gondolatkövető írásmód lényege, hogy egy-egy adott szó vagy félmondat hallatán azt írjuk le, ami elsőre eszünkbe jut, még
akkor is, ha az nem tűnik logikusnak. „Ne ijedjünk meg, ha például az édesanya szót meghallva a bicikli szót írjuk le, mert mikor újra elolvassuk, elindíthat egy emlékezési vagy egy érzelmi folyamatot. Nem kell mindig a logikát keresni a leírtakban” – hangzott el.
Az előadó fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy nem mindenkinek segít az írás, sőt egyes mentális betegségekkel küzdők (borderline személyiségzavar, depresszió, skizofrénia) állapotán még ronthat is.
A pénteki előadáson és műhelymunkán részt vevők is kipróbálhatták az írásgyakorlatot. Mikola Emese több gondolatébresztő szót vagy félmondatot olvasott fel, a jelenlevők pedig hat perc alatt folyamatosan kellett írjanak, majd a gyakorlat végén újra elolvassák a szöveget.
Ezt követően mindenkinek pontoznia is kellett az írás során átélteket (mennyire szomorította el, nyugtatta meg vagy lett vidámabb attól), majd azt is megbeszélték, hogy kiben milyen érzelmeket, benyomást vagy gondolatokat keltett a gyakorlat és maga a megírt szöveg.
Dance
