Kolozsváron és Désen keresztül vezetett a Székely Hajnal és Szilágyi Ibolya által szervezett kirándulás útja a Beszterce-Naszód megyei Paszmos faluban található Teleki-kastélyhoz. A bejáratnál Bács Noémi kulturális menedzser fogadta a váradiakat, és beszélt nekik arról, hogy néhány évvel ezelőtt a megyei tanács egy európai uniós pályázatnak köszönhetően restaurálta a főúri rezidenciát.
Teleki Ernő gróf volt a paszmosi Teleki-család tizedik, egyben utolsó tulajdonosa, akinek a gyermekkora alapvetően Kolozsvárhoz kötődött. Huszonhárom évesen vette át a több erdélyi megyében elterülő, az 1921-es agrárreform nyomán erősen megcsappant mezőgazdasági és erdőingatlanok kezelését. 1933-ban Bukarestbe költözött, ahol a Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal kirendeltségének alapítója, majd 1937-ig vezetőjeként dolgozott. A „kis magyar világban” rövid ideig országgyűlési képviselőként tevékenykedett. 1945 után sem hagyta el Erdélyt, bár „abszentista" besorolásban részesült, és a paszmosi birtokát minden mezőgazdasági ingatlanával együtt kisajátították. 1946-ban sikerült visszaszereznie ötven hektár földet, a kastélyt és a hozzá tartozó területeket. A birtokot végül az 1949. márciusi földtörvény értelmében államosították, és Teleki Ernő ezután soha többé nem lépte át több évszázados otthonának küszöbét.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Az épületet bejárva feltűnő volt, hogy a tájékoztató feliratokat mindenütt főleg román nyelven lehetett olvasni, magyarul szinte sehol sem. Az egyetlen üdítő kivételt az a szoba jelentette, ahol egy kiállítást rendeztek be, Összefonódó idő címmel. Ezt abból a koncepcióból kiindulva állították össze, hogy a kastélynak mint kulturális hagyatéknak mi, a mai generációk vagyunk az örökösei, ezért jogosnak tűnik az igény, hogy mélyebben megértsük a történetét. A tárlat az Élő kastély. Művészet és közösség Paszmoson elnevezésű projekt keretében jött létre a Szövetség Beszterce Örökségéért Egyesület jóvoltából, stratégiai partnerségben a Beszterce-Naszód Megyei Tanáccsal, vagyis a kastély kezelőjével, valamint a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház- és Filmművészeti Karával.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Az impozáns ingatlan bejárása után a szépkorúak abban, a birtok kertjében lévő hatalmas tölgyfában is gyönyörködtek, megpróbálva átölelni, melynek átmérője 723 centiméter, magassága pedig 29 méter. 1406-ban ültették el, és egy villámcsapást is túlélt gróf Teleki Ernő idején. A legenda szerint pedig azok a szerelmespárok, akik a fa előtt csókolóznak, évszázadokig együtt maradnak…
Paszmosról Beszterce városába mentek az utazók, viszonozva a helyi magyar nyugdíjas-klub közelmúltbeli nagyváradi látogatását. A vendéglátók a Magyar Házban fogadták őket nagy szeretettel, hagymás-zsíros kenyérrel és magyardécsei szilvával. A város múltjáról Koós Erzsébet tanárnő beszélt nekik.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Szabó András elnök a Bihari Naplónak azt nyilatkozta:
A jelentős magyar és szász múlttal rendelkező Beszterce napjainkban sajnos szórványvidéknek számít, hiszen 80 ezer főnyi lakosságának csupán négy százaléka magyar (nagyjából háromezer személy), magukat német nemzetiségűnek vallók pedig alig tucatnyian vannak.
A vidám beszélgetést követően a partiumi nyugdíjasok városlátogatásra indultak Parti János idegenvezető irányításával. Egyebek mellett felmentek a szász evangélikus templom tornyába, áthaladtak a Lábas ház árkádjai alatt, megcsodáltak egy Mátyás-korabeli címert, és végighaladtak a Sétálóutcán, hogy aztán egy tartalmasan eltöltött nap végén hazainduljanak.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Dance
