Elmélkedésében Fejes Rudolf Anzelm apát arra hívta fel a figyelmet: a borszentelés szertartását régen a premontreiéknél egy kicsit másképp végezték, mint máshol. A templomnak valóságos ünnepe volt, amikor egyetlen egyszer lehetett enni és inni is ott, nem csak a szentáldozáshoz járulni. A templom közepén vagy a szentély közelében megterítették Szent János asztalát, gyertyákkal díszítve; a bor mellé rendszerint péksüteményeket, sajtokat és almát is kínáltak, hogy mérsékeljék az alkoholfogyasztás hatását.

Napjainkban is, amikor megáldják a bort, az evangéliumi részlet a kánai menyegzőről szól azért, mert a karácsonynak a szemléletében Jézus az újdonságot hozta a bűnös világba. A zsidók ugyanis a kezükről a piszkot egy kultikus tisztasági szertartás miatt a kővedrekben levő vízben mosták le. Megkérdőjeleződik, hogy a szolgáknak volt-e idejük friss vizet tenni ezekbe, az viszont biztos, hogy a vedrek nem voltak színültig tele. Végül is mindegy, a lényeg az, hogy a Boldogságos Szűz Mária, aki közvetített a bajba jutott házaspár és Jézus között, azt mondta a szolgáknak, hogy tegyék meg, amit a Fia mondani fog, mert bízott abban, hogy segíteni fog nekik.

Akárhogy is nézzük ezt a történetet, a mocskos vízből lesz a kiváló bor. Ez egy nagy üzenete a kánai menyegzőnek, és egyúttal karácsony szemléletét is magában hordozza: a bűnös, lelkileg romlott, szellemileg mocskos világból Isten az embert az ő dicsőségéhez akarja emelni, valami rosszból tehát valami jót előhozni

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

Arról is beszélt Fejes Rudolf Anzelm, hogy Szent János volt a legfiatalabb az apostolok közül, és az egyedüli, aki természetes halált halt. Ellenségei megpróbálták mérgezett borral is megölni, de nem sikerült nekik – ezért van borszentelés az ő napján. A hagyomány szerint megélte az aggastyánkort, és már csak azt ismételgette folyton, hogy „Szeressétek egymást!”, ami egy nagy tanúságtétel annyi megpróbáltatás után, amit el kellett neki szenvednie. A régi premontrei szertartásban ezért miután a pap megáldotta a bort, a külön erre a célra kikészített, úgynevezett Szent János poharát felemelve kikiabálta a népnek: „Vegyétek Szent János szeretetét!”. Utána pedig mindenkit köszöntött, üdvözölt az asztalnál, egyfajta társadalmi ünnepé varázsolva, családias hangulatúvá téve a karácsonyt.