Ciucur Losonczi Antonius

Az egybegyűlteket dr. Kovács F. Zsolt plébános üdvözölte, kiemelve, hogy a gondviselésnek köszönhetően az idén a fennállásának 300. évfordulóját ünneplő templom búcsúját a szokott helyen tudják megtartani, mivel a felújítási munkálatok még nem kezdődtek el.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Prédikációjában Oros Roland váradolaszi segédlelkész arra hívta fel a figyelmet: Szent László király életét egy mondatban úgy lehetne összefoglalni, hogy a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása. Jézus, – aki az elvekben szigorú, bűnösökkel pedig irgalmas – a szeretet parancsolata alapján pontosan erről beszél. Az első parancsolat: szeresd a te Uradat, Istenedet, szíveddel-lelkeddel, teljes értelmeddel, de vajon sikerül-e nekünk ezt megtartanunk életünk minden pillanatában? A válasz sajnos általában az, hogy nem, Isten azonban megmutatja nekünk az ő szeretetét, s ezáltal mi is be tudjuk tartani az első parancsolatot. S ez segít nekünk abban is, hogy a második parancsolatot is betartsuk, azaz, hogy szeressük a felebarátainkat is. Ez pedig azt feltételezi, hogy érzékenységgel tekintünk Istenre és saját magunkra, s majd ezután mindenki másra. Ugyanakkor meglátjuk a jó szándékot Istenben, magunkban és másokban; jóhiszeműek és jóindulatúak vagyunk, valamint jóakaratú emberek akarunk lenni, hangsúlyozta a Barátok templomának káplánja.

A záróáldás előtt Böcskei László megyés püspök mondott köszönetet a szolgálattevőknek, illetve a többi jelenlevőnek, egy történettel illusztrálva az ünnep fontosságát. E szerint valamikor a múlt század elején egy apa elindult Amerikába, hogy előkészítse a kiköltözését a családjának az Újvilágba, egy jobb élet reményében. Búcsúzáskor egy olyan érmet kapott a feleségétől, mely összecsukható volt, az egyik oldalán az asszony képével és a másikon egy tükörrel. A férfi azonban a kint-tartózkodása ideje alatt csupán szorongatta a medaliont, de nem nyitotta fel. Hazatérve ezt azzal indokolta: azért, mert tudta, hogy meglátja majd a felesége arcát, a tükörben pedig a sajátját. Előbbi látványa megvigasztalná, utóbbi viszont elszomorítaná, mert „nem voltam az, akinek gondoltál engem”. Most azonban, hogy az asszony szeretettel fogadta őt, megbocsájtva a kudarcait és az eltévelyedéseit is, immár bátran bele mer nézni a tükörbe.

Sokszor talán azt gondoljuk, hogy Váradon minden Szent Lászlóról szól, mert segít és közbenjár értünk, és egy így igaz. De vajon engedjük-e, hogy a példája megérintsen bennünket, gyakoroljuk-e mi az erényeit, hogy ne csak tiszteljük őt, hanem igaz hittel és elköteleződve kövessük is őt? És nyilván azért is, hogy bátran, lelkiismeret-furdalás nélkül bele merjünk nézni mi is abba a képzeletbeli tükörbe, hangsúlyozta az egyházmegye főpásztora.