Ciucur Losonczi Antonius
Harangi Attila építész és Löki Viktor fotós, biológus 2019 és 2021 között 16 debreceni cívisház és lakóik történetét dokumentálta. A hétfő délután Puskás István, Debrecen kultúráért felelős alpolgármestere és Botházy Nándor, az RMDSZ nagyváradi szervezetének ügyvezető elnöke jelenlétében a nagyváradi Szent László téren megnyílt és két hétig megtekinthető kiállítás alapját a helyszínbejárás során készített fotósorozat a házakról és lakóikról, illetve az interjúk formájában rögzített történetük képezi. A jelenlegi lakóktól elsőkézből megismert, személyesebb hangvételű történeteket ugyanakkor a tudományos igényű levéltári kutatások és a korabeli források feltárása egészítik ki.
A vernisszázs után az MCC Központban dr. Mazsu János, a Debreceni Értéktár Bizottság elnöke beszélgetett a szerzőpárossal. Többek közt elhangzott: a polgári lakóházak a népi lakóházak, a sok évszázados cívis karakter szerves folytatásaként épültek. Alapvető jellemzőjük, hogy zártsorúan, vagy hézagosan zártsorúan építették őket, tehát az utcafronton a tetőgerinc az utcával párhuzamosan fut.
Az utcafront teljes szélességének a beépítése esetén a bejárást kapuáthajtókon keresztül lehetett biztosítani. Hézagosan zártsorú beépítésnél a telek túl nagy szélessége, vagy anyagi korlátok miatt nem tudták végig beépíteni az utcafrontot, de törekedtek rá. Az oldalhatáron álló ház L alakban az utcafrontra átfordul egy szakaszon. Az utcafront többi részén fa- vagy téglakerítést építettek, vagy pedig cívis sajátosságként kulisszafalat.
Polgári lakóházak a város legrégebbi lakóházai között is vannak, barokk és klasszicista stílusban. A mai debreceni városképet meghatározó, legtöbb polgári ház a Monarchia korában, különösen a századfordulón épült, amelyek már sokkal inkább nagyvárosi karaktert mutatnak. Bár polgári háztípus az ország sok részén épült, de a legtöbb helyen, így Debrecenben is kirajzolódik egy helyi, egyedi karakter, amit elsősorban a homlokzatdíszítés alapján lehet vizsgálni. A 300 értékes ház hatalmas területen szétszóródva, zárványként maradt meg. Egységes történeti utcaképekről napjainkban már nem beszélhetünk, legfeljebb 4–6 ingatlan alkot utcaképet egymás mellett. Minden cívisházat nem lehet megőrizni, a város fejlődésével sajnos egyre intenzívebb lesz az eltűnésük. Ezért lenne létfontosságú, hogy egy utolsó kis védett cíviskulturális-művészeti negyedet kijelöljenek és életképes tartalommal töltsék meg, ahol legalább az eredeti megmaradt értékes házakban közvetlenül megtapasztalható lenne a cívisek világa.
