Az EKE ’91 Nagyvárad és az Xterra Sportklub közös szervezésében zajlott esemény helyszíne a nagyváradi római katolikus püspöki palota alagsorában működő FIX rendezvényterem volt február 28-án, szombaton este, ahol Lázár Tibor, az EKE alelnöke köszöntötte a szép számú érdeklődőt.

Az ezután levetített dokumentumfilm végigkísérte Szőnyi Ferenc magyar ultratriatlonista tavaly nyáron megtett magányos útját a Yukon hegyeitől az Atlanti-óceán partjáig. A fagyos hajnaltól a forró napsütésig, a medvék és farkasok földjétől a végtelennek tűnő országutakon keresztül egészen a célpontig. Egy emberi történet elevenedett meg a határok feszegetéséről, a hitről, a kitartásról, a soha fel nem adásról.

Kísérőautó és technikai segítség nélkül

Mint elhangzott, a TransCanada Ultra kerékpáros kihívás sikeres teljesítésével, negyvenöt és fél napos teljesítményével Szőnyi Ferenc új rekordot állított fel ezen az embert próbáló versenyen. Az addigi leggyorsabb idő ugyanis ötvenegy nap volt – ő pedig ezt több mint öt nappal múlta felül. 12.500 kilométert tekert, Kanada nyugati csücskétől a legkeletibb pontig, hat időzónán keresztül: Whitehorse-ból indulva, a Yukon hegyein, a Sziklás-hegységen, a préri végtelen síkságain, Ontario tavain, Quebec dombjain és Új-Fundland szeles szirtjein át egészen az Atlanti-óceán partjáig. Nem volt kísérőautó, nem volt csapat, sem technikai segítség. Mindennap saját maga gondoskodott a szállásáról, étkezéséről, javításokról, útvonaltervezésről. Volt, hogy 490–520 kilométer közötti távokat teljesített alvás nélkül. A verseny szintemelkedése annyi volt, mintha tizenegyszer megmászta volna a Mount Everestet. A táv az egyenlítő hosszának majdnem a harmada, körülbelül hatvan Balaton-körnek felel meg, vagy több mint 3,5-szer a teljes Tour de France.

A látványos és tanulságokkal teli vetítés után Szőnyi Ferenc személyesen is mesélt a jelenlevőknek a kulisszatitkokról, a nehézségekről, a belső küzdelmekről, ahogyan arról is, mit tanít az embernek több ezer kilométernyi magány, fájdalom és győzelem. Jelen volt a filmben szintén szereplő felesége, Szilvia is, aki végigizgulta, illetve -aggódta férje kanadai expedícióját, miközben mindenben támogatta őt. Az internet segítségével napi szinten tartották egymással a kapcsolatot, a távolból is igyekezett segíteni neki, amiben csak tudott.

Most, hogy újranéztük a filmet, olyan részletek derültek ki számomra, amelyekre én is rácsodálkoztam, mert nem emlékeztem rájuk. Negyvenöt nap alatt annyi minden történt, rengeteg élménytömeg lett elraktározva az agyamban. Óriási dolog, egy csoda, ami történt velem. Én mindenkinek csak ajánlani tudom az egészséges életmód mellett a minőségi sportolást, versenyzést, a kerékpározást

– hangsúlyozta a meghívott.

Fotó: Szőnyi Ferenc- versenynapló

Kiderült az is: az ultratriatlonista bizonyos értelemben hazalátogatott Nagyváradra, illetve Bihar megyébe, ugyanis az anyai dédnagyanyja Nagyváradról ment át Magyarországra, és telepedett le, az üknagyapja pedig Bályokon volt református lelkipásztor.

Sőt, az anyai nagynénikém is Váradon élt. Voltam is nála többször, talán az Aradi úton lakott valahol egy tömbházlakás földszintjén. Pontosan nem emlékszem, mert az évek azért koptatják az ember memóriáját

Ezután aztán elég nagy grádicsok következtek az életemben, mármint a sportot illetően. Egy barátom unszolására először egy kicsit elkezdtem futni, mert pocakosodtam. Néhány hónappal később már egy 12 órás magyar bajnokságon ezüstérmes lettem. Mondhatni az akaratom ellenére, mert senkit és semmit nem ismertem akkor még. Egy évvel később ultratriatlon, Ironman, rögtön dupla távon: egy Világkupa-futamon a legjobb magyar lettem úgy, hogy a verseny előtt egy hónappal nem tudtam úszni. Aztán három hónappal később Mexikóban már következett a tízszeres távú Ironman

Ez a verseny nem mindig csak szép táj, eufória és csúcsteljesítmény. Szakad az eső, fúj a szél, 8 fokot mutat a hőmérő, de a valóság inkább olyan, mintha 1 fok volna. Az a fajta hideg, ami beléd mászik, amikor már mindened vizes, és nincs egy száraz centi sem rajtad. A legdurvább, hogy ez nem romantikus túra, hanem napi szintű túlélés. De aztán jön egy-egy olyan pillanat, amiért elindulsz, amiért érdemes végigcsinálni

– jelentette ki Szőnyi Ferenc.

Fotó: Szőnyi Ferenc- versenynapló