Ciucur Losonczi Antonius

Házigazdaként Kövendi István lelkész köszöntött mindenkit, „aki azért jött, hogy Isten nevét magasztalja, dicsérje”. Az igét Dénes István Lukács esperes hirdette a 100. (hálaadó) zsoltár alapján, aki szószéki beszédében azt emelte ki, hogy az éneklő ember hálás, örvendező, szolgálatot végez, közösséget épít és ő is formálódik a közösség által, valamint bizonyságot tesz. Úgy fogalmazott a prédikációjában: aki énekel, hálás, amiért kéréseivel, könyörgéseivel, fájdalmaival, örömeivel és kereszthordozásaival Isten elé járulhat. Örvendező, hiszen amikor megannyi zajforrás vesz körül bennünket, felszabadítja a lelkünket, ha dúdolhatunk egy dalt, énekelhetünk otthoni munkavégzés közben, vagy altatódallal térhetünk nyugovóra. Ugyanakkor a kórusban éneklő ember az Úrnak tetsző szolgálatot is végez – nemcsak a templomban, az istentisztelet keretében, vagy a kóruspróbákon, hanem azért is, mert időt szakít magának arra, hogy a gyülekezetben, Isten közelében legyen. És mindeközben észrevétlenül közösséget épít és ő is formálódik a közösség által, mert megtanulja, mit jelent alázatosnak lenni és odafigyelni egymásra, találkozik felebarátaival és jobban megismeri őket. Végül pedig, a kórusban éneklő ember tanúságot tesz, missziót teljesít, és jövőt épít a következő nemzedékek számára, hangsúlyozta a tiszteletes.

Sorshúzás alapján a következő sorrendben léptek fel az énekkarok, melyek egy kivételtől eltekintve két-két kórusművel készültek: Nagyvárad-Rogériusz, Kisnyégerfalva, Nagyvárad-Réti Sztárai Mihály Énekkar, Jákóhodos, Élesdi Hozsánna Kórus, Bors, Biharszentjános, Vox Pastoris lelkészkórus, Nagyszalonta, Szalárd, Nagyvárad-Újváros, Nagyvárad-Olaszi Béczy Ernő Kórus, Bihar, Nagyvárad-Csillagváros, Magyarremete.

A részvételért járó okleveleket és színes szalagokat Dénes István Lukács, Kövendi István, illetve Márkus Zoltán főszervező adták át a fellépőknek, hogy aztán csoportkép készüljön róluk a templom belső udvarán.