Ciucur Losonczi Antonius
Tizenegyedikes koráig szülővárosában, Máramaroszszigeten járt iskolába Szlivka Mercédesz, a Leőwey Klára Elméleti Líceumba, ott viszont nem volt lehetősége elmélyültebben a művészetekkel foglalkozni. Biztos volt azonban abban, hogy az előadó-művészeti pályán szeretne sikereket elérni, ezért a szüleivel közösen úgy döntött, hogy eljött az ideje a váltásnak. Intenzívebben elkezdett tehát az énekléssel foglalkozni, s a nagyváradi Művészeti Líceumban folytatta tanulmányait, ahol olyan családias és baráti közösségbe került, melynek köszönhetően könnyen beilleszkedett. „Zenével foglalkoztam korábban már otthon is, gitározni tanultam magánúton, és rendszeresen énekeltem kórusban, azonban profi szinten Nagyváradon kezdtem el tanulni”, magyarázta lapunk érdeklődésére válaszolva. Megjegyezte: ifjúként nyilván nagyon sok könnyűzenét hallgat ő is, de amikor a jövőjére gondol, akkor mindenféleképpen a komolyzene mellett teszi le a garast.
Amúgy az érettségi vizsgán két tantárgyból, történelemből, illetve magyar nyelv és irodalomból is tízest kapott. Elmondása szerint valamennyi vizsgatantárgyra nagy hangsúlyt fektetett, próbált ezekre tudatosan és alaposan felkészülni, ennek is betudhatóan már a próbaérettségin is magas jegyeket kapott. Az a cél lebegett a szeme előtt, hogy legalább olyan jó eredményeket érjen el mint akkor. „A valódi vizsgák után valahogy éreztem, hogy jól sikerültek. A tételek nem tűntek nehéznek, véleményem szerint, aki tényleg alaposan készült, annak nem okozhattak problémát”, idézte fel a történteket.
A „hogyan tovább”-ot firtató kérdésünkre felelve Mercédesz kifejtette, hogy két helyre, a váradi Partiumi Keresztény Egyetem magánének szakára és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem színházés film kara színművészeti szakára próbál bejutni. Utóbbi intézmény esetében kétszintes a felvételi: egy elég komplex repertoárt kell vinni, ami versekből és prózai szövegekből, monológokból tevődik össze. Ezeken kívül pedig még énektechnikai és improvizációs gyakorlatokban is helyt kell állni. „A repertoár egy része kötelező: az egyetem összeállít egy listát, melyből ki kell választani egy megadott számú verset, monológot és prózát, a másik része pedig a jelentkezőkre van bízva. Én főleg kortárs női szerzőket választottam, például László Noémit, Izsó Zitát. Azért őket, mert egyrészt a klasszikus értelemben vett híres magyar költőktől – Radnóti, Petőfi, József Attila – az egyetem megadott verseket, másfelől pedig szerintem nagyon fontos, hogy érvényesítsük napjaink világszemléleteit is. Fiatal nőként nekem sokkal könnyebb azonosulnom a napjainkban élő női költők gondolataival, mint 19. vagy 20. századi férfiak életszemléleteivel”, fogalmazott Mercédesz. A magánének szakra pedig van elméleti és gyakorlati vizsga is. Egyébként a két felvételi nem zárja ki egymást, optimális esetben tehát megoldható, hogy az ifjú hölgy mindkét egyetemet párhuzamosan elvégezze, annál is inkább, mivel, mint mondja, „nem szívesen mondanék le egyikről sem”.
