Ciucur Losonczi Antonius

A hagyományoknak megfelelően az elsőáldozók szüleik, hozzátartozóik kíséretében vonultak végig a gyönyörűen feldíszített egyházmegyei főtemplomban, ahol többen közülük aktívan is közreműködtek az ünnepi szentmisén.

Prédikációjában Pálos István, a székesegyház lelkésze kiemelte: elérkezett hát a várva várt nap, mely nem olyan, mint a többi vasárnap. Mintha másképpen zúgnának a harangok, világítanának a reflektorok és illatoznának az oltárra kitett virágok. A gyermekek szép ruhákba öltöztek, és a lelküket is ünneplőbe öltöztették, hiszen hosszú felkészülési időszak után az Úr színe elé járulnak, hogy tiszta lélekkel befogadják őt a szívükbe. Elindulnak a szüleik lépteinek nyomában, az üdvösség felé vezető úton, az örök élet reményében. Hittel jöttek, hogy találkozzanak Jézussal, s ezáltal jobbakká legyenek. Méltón vegyék magukhoz az oltáriszentséget, melynek hatására megváltozik az életük, és olyan dolgokat tesznek, melyek Istennek kedvesek.

A szülőket arra figyelmeztette a kanonok: nemcsak nevelik a gyermekeket, hanem általuk ők is nevelődnek, ezért vigyázzanak, hogy milyen mintául szolgálnak számukra. Ők a hit első tanúi a gyermekeik szemében, ezért ne csak szavakkal hirdessék, hogy Krisztus követői, hanem a cselekedeteik is legyenek összhangban ezen meggyőződésükkel, mert könnyen kiderül a diszharmónia. Mindennapi imákkal, elmélkedésekkel, a szentírásnak az olvasásával éljek meg a gyakorlatban az Istennel való közösséget. Váltsák tettekre az Igét minden nap, hogy elmélyülhessen bennük az örök igazság, tanácsolta a tisztelendő.

Az ünnepségen közreműködött Oláh Gabriella kántor és Módi Blanka vincés apácanővér.