Pap István

Kerámiaedényeket, különböző ékszereket és medvecsontokat állítottak ki a nagyváradi Körösvidéki Múzeum harmadik emeletén egy teremben. A mindössze öt tárlóból álló kiállítás fontos elemei a falak mentén kihelyezett információs pannók, melyeken a Bihar megyei barlangkutatás történetéről és tíz Bihar megyei barlangból előkerült régészeti leletekről tudhat meg többet az érdeklődő, köztük az Igric-barlangból (Igrița), a Bíró Lajos-vizesbarlangból (Moanei), a mézgedi Czárán-barlangból (Meziad), a Sólyomkővári barlangból (Șuticoasa), a Semsey-barlangból (Coliboaia), a Toplica vízkitörésből (Izbucu Topliței) vagy épp a Tehén-barlangból (Vacii) előkerült leletekről lehet olvasni. A szombat déli kiállításmegnyitó előtt Călin Ghemiș régész, a kiállítás kurátora elárulta, hogy a most bemutatott tárlat a barlangokban talált leleteknek kevesebb mint a felét teszi ki.

A szép számban megjelent érdeklődőket Gabriel Moisa, a múzeum igazgatója köszöntötte, majd szót kapott Adriana Ruge, a Bihar Megyei Kulturális Igazgatóság vezetője, aki kiemelte, hogy a tárlat azokat a régészeti leleteket helyezi előtérbe, amelyek visszavezetnek minket a régmúltba, abba a korba, amikor a barlangok és üregek menedéket nyújtottak az embernek, és ahol mágikus, vallási és művészeti rituálékat végeztek. A múzeum a Nagyváradi Egyetem Építészet, Építőipari és Földmérő Karának együttműködésével 3D-s felmérést végez a feltárt barlangokról. A tárlatnyitón Marcela Prada dékán közölte, hogy az egyetem oktatói és hallgatói folytatni fogják ezt a munkát. A tárlat részeként le is vetítették a már elkészült háromdimenziós szkennelt felvételeket, melyek két barlangról készültek. Ennek a technológiának az előnyéről Călin Ghemiș, a kiállítás kurátora beszélt, elmondva, hogy ez lehetővé teszi a barlangok és üregek felmérését és feltérképezését anélkül, hogy a kutatóknak le kelljen szállniuk a nehezen hozzáférhető helyekre.

Leletek

Az öt tárló egyikében a Toplica vízkitörésből előkerült három aranygyűrű látható, amelyek több mint 2700 évesek lehetnek. Ugyaninnen került elő a több állatfaj, illetve emberfogakból álló nyaklánc, míg a Ciur vízkitörésben valószínűleg amulettként használt, megmunkálás nyomait mutató barlangi medvefogakat találtak. „A több állatfaj fogaiból álló nyaklánc a bronzkorból való, szarvasok, és egyes most még nem ismert kutyafajok fogmaradványairól van szó. Újdonság, hogy a fogak között két emberi őrlőfog is van. Ez sokat elárul arról, hogy ki volt a nyaklánc tulajdonosa. Kijelenthetjük, hogy ezek az ott elhelyezett személy temetkezési tárgyainak a részei, ami arra utalhat, hogy fontos személy volt” – mondta Călin Ghemiș. A Toplica vízkitörésben már az 1980-as években felfedeztek egy nekropoliszt, benne épen megmaradt, éppen ezért rendkívül értékes és ritka kerámiákkal, valamint ékszerekkel. Călin Ghemiș elárulta, hogy a barlangot még vizsgálják, sőt, DNS-mintákat is vettek, és jövőre, amikor várhatóan megkapják ezeknek a mintáknak a kutatási eredményeit, még többet meg fognak tudni az ott eltemetett emberekről. A tárlaton a Semsey-barlangban végzett feltárásokat is ismertetik. Ez a barlang annak köszönheti hírét, hogy itt fedezték fel Közép-Európa legrégebbi barlangrajzait, amelyek több mint 31.600 évesek. Az őskori szénrajzokon bölény, ló, medve, orrszarvú és egyelőre meghatározatlan állatok, valószínűleg macskafélék és mamut is látható. A tájékoztató pannókon a Ciur vízkitörésről az olvasható, hogy 1965-ben itt fedezték fel a „Lábnyomok csarnokát”, amelyben közel 400 emberi lábnyom – egy férfié, egy nőé és egy gyereké – rögzült a kőzetben, a nyomok körülbelül 36.500 évesek. A Tehén-barlangban egy kora bronzkori nekropoliszra bukkantak, amelyből hét csontvázat tártak fel, de további információkkal egyelőre nem rendelkeznek a muzeográfusok ezekről a csontokról. Călin Ghemiș hangsúlyozta, hogy távolról sincs minden leletanyag bemutatva a tárlaton, példaként csak a Nagy Magyar-barlangot említette, amely hiányzik innen. Végezetül hozzátette, hogy a barlangkutatás nehéz, ugyanakkor nagyon fontos tudományos szakterület, mert „két világ közötti párbeszédet” és értékes információkat tár fel azokról a rituálékról, amelyeket más korok emberei a barlangokban végeztek. A barlangok a szent és a profán világ között kapcsolatot teremtő rituálék szent helyei voltak, és ekként kell tekinteni rájuk – zárta szavait a kurátor. A kiállítás október 15-ig látható a Körösvidéki Múzeumban.