Bihari Napló
Fekete-Körös mente: szórványból mintatérség születhet
Fekete-Körös mente: szórványból mintatérség születhet

Fotó: Aqua Crisius

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

Termékeny földek, vízközeli ártéri tájak és régi hagyományok adják a Fekete-Körös mente különlegességét. Mégis, a kis parcellák, az elöregedő gazdák és a szórványosodó közösségek jövőjét komoly kihívások árnyékolják. Laskovics István falugazdász szerint a kitörés kulcsa az összefogás és a helyi értékekre épülő megújulás.

A Fekete-Körös menti kistérség egyszerre jelent természeti kincseket és kulturális örökséget, így nem véletlen, hogy Laskovics István falugazdász, agrármérnök is kutatásra és elemzésre érdemesnek találta. Az ottani földek termékenysége, a vízhez közeli ártéri talajok és a sokféleképpen alakítható agrárprofil olyan adottságok, amelyek gazdasági szempontból különösen értékesek. Ugyanakkor ez a vidék kulturális értelemben is sajátos: egy peremtérség, ahol a történelmi magyar jelenlét ma már szórványba szorult, mégis erős identitás és hagyományok őrzik a múlt értékeit – fogalmazott Laskovics István.

Elaprózódás, öregedő gazdák és szétszórt közösségek

A Fekete-Körös menti kisgazdák helyzete számos, egymással összefüggő problémából áll össze, amelyek közül Laskovics István szerint a birtokaprózódás jelenti az egyik legsúlyosabb gondot.

Idézet
A birtokaprózódás – főleg Bélfenyéren – olyan szinten van, hogy az átlagos művelt terület alig 3-4 hektár. Ez önmagában versenyképtelenné tesz egy gazdaságot

– hangsúlyozta. A nehézségeket tovább fokozza a gazdatársadalom elöregedése. Egy 2025-ös felmérés szerint az átlagéletkor 56 év, és nagyon kevés fiatal vállalkozik arra, hogy átvegye a stafétát. A helyzetet súlyosbítja az is, hogy az eszközpark elavult: bár traktor szinte minden gazdaságban van, korszerű, nagy teljesítményű gépből kevés akad.

„Kombájnból például három jutott a teljes mintában harminc gazdára”

– érzékeltette az arányokat a szakember. Az elvándorlás és az utánpótlás hiánya nemcsak gazdasági, hanem közösségi szinten is érezteti hatását. A Fekete-Körös mentén a magyar közösségek egyre inkább szórványosodnak, ami tovább nehezíti az összefogást és a közös stratégiák kialakítását. Laskovics István szerint ezt a helyzetet érdemes összevetni az Érmellék gazdatársadalmával, ahol egészen más folyamatok figyelhetők meg.

Idézet
Az Érmellék példája jó kontraszt. Ott a magyar közösségek sűrűbben élnek, a településszerkezet és a földrajzi elhelyezkedés is jobban támogatja az összefogást. Ott még működik a »szomszéd szava«, van, akitől tanulni, kire támaszkodni

– emelte ki a falugazdász. A Fekete-Körös menti falvak ezzel szemben sokkal inkább szétszórtak és elszigeteltek, különösen a dél-bihari térségben.

Idézet
Gyakran alig pár magyar család él egy-egy településen. Ez önmagában is nehezíti az együttműködést, a szervezett fejlődést

– tette hozzá. A strukturális és közösségi nehézségek mellett a gazdák mindennapjait egyre inkább meghatározzák a klímaváltozás hatásai is. Laskovics István szerint a változások mára kézzelfoghatóak:

„A dél-bihari oldalon szárazabbak a nyarak, gyakoribb az aszály, a telek pedig enyhébbek, hómentesek.”

Ez a folyamat kétirányú következménnyel jár. Egyrészt a klasszikus gabonafélék – elsősorban a búza és az árpa – terméshozama egyre kiszámíthatatlanabb, ami rontja a gazdaságok stabilitását. Másrészt a gazdák kénytelenek alkalmazkodni:

Idézet
Elkezdtek olajnövények, főként napraforgó és repce felé fordulni, mert ezek jobban tűrik a vízstresszt

– magyarázta a falugazdász.

Az alkalmazkodás ugyanakkor nemcsak a növények kiválasztásában jelenik meg, hanem a termesztési módszerekben is. A legfontosabb irány a fóliasátras zöldségtermesztés, amely mind a klímaváltozásra, mind a piac kihívásaira válasz.

Idézet
Bélfenyéren már összesen több mint három hektáron működik fólia. Ez nemcsak klimatikus válasz, hanem piaci is – jobban irányítható a termelés, magasabb fajlagos ár érhető el

– tette hozzá.

Galéria

Fotó: Facebook/Laskovics István

Gazdaprofilok: két világ egymás mellett

A klímaváltozásra adott válaszok mellett a Fekete-Körös menti mezőgazdaság belső szerkezete is kettősséget mutat. A térségben egyszerre vannak jelen az önellátó kisgazdák és a modern, több tíz- vagy százhektáros nagygazdák, ám a két világ között alig van átjárás.

Idézet
A kisgazdák többnyire önellátó célú, háztáji logikában dolgoznak. Kevés a piacra termelés, nincs feldolgozás, gépparkjuk gyenge, és jellemzően nem pályáznak – vagy nem tudnak

– fogalmazott Laskovics István. Ezzel szemben a nagygazdák, főként Tenkén, már korszerű eszközökkel és nagyobb területekkel rendelkeznek:

Idézet
Több tízhektáros blokkokkal, modern gépekkel dolgoznak. Jobban tudnak alkudni, van kapcsolatuk integrátorokkal (olyan szereplő, aki összefogja és irányítja a termelési–értékesítési láncot – a szerk.), és képesek beruházni.

A szakember szerint a valódi probléma a két gazdatípus közötti szakadékban rejlik.

Idézet
A kicsik nem tudnak fejlődni, a nagyok pedig nem húzzák magukkal a többieket. A kicsik »alibiznek«, a nagyok »racionalizálnak«. A közép hiányzik

– emelte ki. Ez a közép, vagyis a stabilan piacra termelő, fokozatosan fejlődő gazdák rétege lehetne az, amely összekapcsolja a két világot, de jelenleg hiányzik a térségből. A kis- és nagygazdaságok közötti szakadék kapcsán adódik a kérdés: mekkora földterület szükséges ahhoz, hogy valaki főállásban is meg tudjon élni a mezőgazdaságból? Laskovics István szerint a válasz nagymértékben függ a termelési ágtól és a technológiai háttértől.

„Szántóföldi árutermelésben 20–30 hektár egy tömbben már elég lehet – ha megvan a technológia, raktár, szárító”

– hangsúlyozta. A fóliás kertészetben azonban ennél jóval kisebb terület is elegendő.

Idézet
Például fóliás kertészet esetén már egy hektár is bőven eltarthat egy családot, főleg ha feldolgozással és piaci márkával párosul

– emelte ki.

A szakember szerint a kulcs minden esetben a hozzáadott értékben rejlik.

„Különben csak a nyersanyagot adjuk el, minimális haszonnal”

– figyelmeztetett, rámutatva, hogy a feldolgozás és a piaci pozicionálás nélkül a mezőgazdaság aligha nyújt stabil megélhetést.

Fiatalok és jövőkép

Laskovics István szerint a jövő legnagyobb tétje az, hogy sikerül-e a fiatalokat megtartani a mezőgazdaságban. Tapasztalata szerint a motiváció két szóban foglalható össze: biztonság és értelmes munka.

Idézet
A fiatalokat nem a traktor vonzza, hanem az, ha látják, hogy abból, amit csinálnak, stabil jövedelmük lehet. Ha egy fóliasátrat be tud indítani, ha működik a hűtés, csomagolás, ha van vevője – akkor nem megy el külföldre

– magyarázta. A gazdálkodás ugyanakkor identitáskérdés is lehet.

Idézet
Fontos a márkaépítés: a Bélfenyéri Szabadföldes Zöldség például nemcsak jó hangzású, hanem identitáshordozó lehetne. A fiatal nemcsak termelni akar, hanem jelen lenni, megmutatni magát

– tette hozzá. A szakember szerint a pénzügyi ösztönzők is sokat számítanak, különösen, ha szakmai támogatással párosulnak.

„A fiatalgazda-támogatás (akár 40–50 ezer euró) is hatékony, ha párosul mentorálással és valós piaci kilátásokkal”

– hangsúlyozta.

Kitörési pontok: hogyan tovább?

A Fekete-Körös menti gazdák előtt álló legnagyobb kérdés, hogy milyen fejlesztések, beruházások segíthetnék valódi áttöréshez a térséget. Laskovics István szerint több irány is adódik, amelyek rövid és hosszú távon egyaránt javítanák a versenyképességet.

„Például a gépi munkaszövetkezet: közös traktor, kombájn, permetező – akár 20–30 százalékos költségcsökkentés, azonnal”

– fogalmazott. Emellett kulcsfontosságúnak tartja az apró parcellák cseréjét, közös bérleti portfólió kialakítását, hiszen

„10–15 hektáros tömbök nélkül nem térül meg a precíziós technológia”.

A szakember szerint a helyi márkák és a rövid ellátási lánc kialakítása is komoly segítséget jelentene: stabilabb árakat és nagyobb piaci kontrollt biztosítana a gazdák számára.

Idézet
A közös hűtő- és feldolgozóüzem szintén kulcskérdés, hogy ne nyers árut adjunk el, hanem csomagolt terméket

– mondta, hozzátéve, hogy a fiatalgazda-program és a kvótaátadás is elengedhetetlen, hogy legyen, aki átvegye a stafétát. A gabonatermesztés jövője egyre bizonytalanabb a térségben, ezért szükségszerű az alternatívák keresése.

Idézet
A válasz háromirányú, egy: az olajnövényekre váltás (napraforgó, repce) – már ma is jelen van. Kettő: a kertészet fóliasátorral – több hozam, és az irányítottabb piacra jutás. Három: az állattenyésztés, ahol van legelő – Bélfenyéren kevésbé, máshol viszont a Fekete-Körös mentén még sok a lehetőség

– sorolta Laskovics. Hangsúlyozta: ez nemcsak gazdasági, hanem klímakérdés is.

Idézet
A fóliás kertészet, a feldolgozott tej- és hústermékek, a bioélelmiszerek lehetnek a kitörési irányok. Van hagyománya ennek – csak tudatosítani kell. A »tenkei hagyma« és a »bélfenyéri savanyúság« újra piacképes márka lehetne.

De mi ösztönözheti a gazdákat arra, hogy vállalják a váltást? A falugazdász szerint három eszközcsoport szükséges: anyagi támogatás, szervezeti háttér és piaci garancia.

Idézet
Anyagi ösztönzőkkel – EU-s támogatások, gépvásárlási programok, közjegyzői díj megtérítése földcserénél. Szervezeti segítséggel – falugazdász, mentorprogram, közös feldolgozó. És végül piaci eszközökkel – elővásárlási szerződések, helyi logó, garantált felvásárló, ezek mind fontosak lennének.

A beszélgetés végén Laskovics István egyetlen mondatban foglalta össze a Fekete-Körös menti magyar gazdák előtt álló kihívást és lehetőséget:

Idézet
Ha felismerik, hogy együtt többre mennek, mint külön-külön, akkor ebből az elöregedő szórványból is lehet modern, közösségi alapú mezőgazdasági mintatérség, de ehhez most kell lépni.
Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben