Ciucur Losonczi Antonius

A résztvevőket a házigazda intézmény részéről Lakatos Attila köszöntötte, kiemelve, hogy Kormányos László azt a bravúrt hajtja végre, hogy miközben elhivatott pedagógus, elmélyült kutatói, történészi munkát is tud végezni. A kötetet szerkesztő Szűcs László – aki a továbbiakban a szerzővel beszélgetett –, azon meggyőződésének adott hangot: méltóbb helyszínt nem is találhattak volna a bemutatóra, hiszen kiválóan illik a könyv hangulatához. Arra hívta fel a figyelmet: az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar nyelvű könyves vállalkozása, a Nagyvárad Krónikája szerzője, Kormányos László új művében a teljesség igényével igyekszik bemutatni a Váradon tett magyar királyi látogatásokat, kronológiai sorrendben, alapos levéltári, múzeumi kutatások alapján, gazdag képmelléklettel. A kiadvány, mely a személyiségek, a látogatások célja és jelentősége mellett a város korabeli politikai, társadalmi, egyházi, kulturális szerepét is tárgyalja, egyaránt számíthat a szakma érdeklődésére és a város múltja iránt érdeklődő olvasó figyelmére. Aki viszont bulvársztorikra számít, az csalódni fog.

Kormányos László arról számolt be, hogy körülbelül másfél évig készült a könyv, bizonyos értelemben a pandémiának, illetve a bezártságnak a terméke. Megjegyezte: szokás egységes tömbként kezelni a középkort, miközben valójában többrétegű. A 11-12. században a legendák, a krónikások leírásai és a levelezések az adatforrások, a 13. századtól kezdve azonban megjelennek a királyi oklevelek. Természetesen Várad esetében Szent László a kulcsfigura, az ő tettei, döntései meghatározók és kihagyhatatlanok e tekintetben. Érdekes, ahogyan kibontakozott a kultusza, és a korabeli váradi papság tudatosan épített erre. Egyébként az uralkodói látogatások fő motivációja a kegyelet volt – a szent sírjához való vonulásukra lényegében semmilyen törvény nem kötelezte őket, szabad akaratukból tették ezt, illetve hitbéli meggyőződésük késztette őket erre. Egyetlen kivételt Mátyás király jelent – az ő három itteni látogatása kifejezetten keleti, Havasalföldet és Moldvát érintő hadi vállalkozásával volt összefüggésben, politikai, katonai okokkal indokolható tehát. Amúgy 85 uralkodói látogatás ismert az eddig rendelkezésre álló források alapján, 1077 és 1526 között. A magyar történelemben fordulópontnak számító Mohács után minden megváltozott, ezért megszűnt ez a gyakorlat, magyarázta a történész.

Böcskei László megyés püspök – utalva Bunyitay Vince szavaira – azt tanácsolta: gondolkodjunk el azon, hogy Szent László sírjához senki sem érkezett üres kézzel, amikor azt próbáljuk tisztázni, hogy mit kell jelentsen számunkra az ő kultusza napjainkban.