Ciucur Losonczi Antonius
Elmélkedésében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: nagycsütörtökön, vagyis a szent három nap küszöbén a világon mindenütt olajszentelési misét szoktak tartani a püspöki székesegyházakban. A nagyváradi egyházmegye papsága is együtt van, s örömre ad okot, hogy a munkatársak és a hívek is csatlakoztak, hogy hálát adjanak azért a sok jóért, melyekkel Isten megajándékoz bennünket, amikor ki-ki a saját hivatásának az útját járja, próbál helytállni és kitartani. Megjegyezte: ilyenkor mindig, talán jobban, mint máskor, Jézus keresztáldozatára emlékeznek, és az új élet forrása kerül kiemelésre az olajok szentelésének szertartásán keresztül, melyeket a szentségek kiszolgáltatásánál használnak majd az év folyamán, illetve néhány kultikus tárgy konszakrálását is végezni szokták ezekkel.
Arról is beszélt a főpásztor: az olajoknak a papi kollégium egységében történő szentelése annak a bensőséges kapcsolatnak a kifejezője is, mellyel Isten népének a javát kívánják szolgálni. A papok Isten eszközei a megváltás művében, de a modern világban számos kihívással kell szembenézniük, ha kompromisszumok nélkül, hitelesen, meggyőzően és hűséggel akarják hirdetni Krisztus igazságát. A megyés püspök két szentírási idézettel buzdította helytállásra oltártestvéreit. Az Ószövetségből azt a történetet említette, amikor Mózes közvetített Isten és a választott nép között a Sínai-pusztában, de még ő is megtapasztalta, hogy ez nem egy könnyű feladat. Azt tanácsolta a papoknak: legyen nekik is bátorságuk „bemenni a sötét felhőbe, ahol Isten van és vár rátok”. A másik jelenet az Újszövetségből Krisztus színeváltozása volt, melynek kapcsán azt kérte: tudják ők is Péterhez hasonlóan átélni a meghívás örömét, azt, hogy jó nekik Krisztus közelében lenni. Végül az egyházmegye idei mottójára utalva („És minden szem rászegeződött”) Böcskei László arra buzdította a jelenlevőket, hogy keressék Krisztust, hallgassák a tanításit, és éljenek a Szentlélek irányítása alatt.
Az ünnepi szertartás egyik kiemelkedő pillanata volt ezután a papi ígéretek megújítása. A püspök, mielőtt a hívek felé fordult volna, azt kérdezte a tisztelendőktől: annak a napnak az évfordulóján, melyen Krisztus az ő apostolait a papságban részesítette, akarják-e megújítani egykor tett ígéreteiket a püspökük és Isten szent népe előtt? Akarnak-e Urukkal, Jézus Krisztussal egyre szorosabban összeforrni, és önmagukról lemondva hozzá teljesen hasonlóvá lenni? Akarják-e a megváltás hűséges szolgáiként az eucharisztia szent áldozatát bemutatni, a többi liturgikus cselekményt végezni, és Isten igéjét hirdetni? Akarják-e Krisztust, mint fejüket és pásztorukat követni, nem földi javakra vágyakozva, hanem csakis a lelkek iránti szeretettől vezettetve? A megszólítottak többször is azt felelték: „akarjuk”, majd a főpásztor kérte, hogy imádkozzanak a papokért, hogy árassza el őket az Úr bőséges kegyelmével, legyenek Krisztusnak, az örök Főpapnak hű szolgái, és vezessenek minket őhozzá, üdvösségünk forrásához. És imádkozzanak őérte is, hogy hűségesen teljesíthesse az apostoli hivatást, melyet rá, méltatlan szolgájára bízott az Úr. Legyen egyre tökéletesebb képmása köztünk Krisztusnak, a jó pásztornak, a tanítómesternek, mindenki szolgájának, hangzott el.
Ezután a bemutatásukat követően megszentelték az év folyamán a szentségek kiszolgáltatásához használt olajokat.
