melynek feladata missziók tartása, a papság képzése és a rászorulók megsegítése. Központi házuk a párizsi Saint-Lazare lett – innen ered a rend népies neve: lazaristák. Jelenleg mintegy háromezren végzik szolgálatukat világszerte (Nagyváradon ketten, Vass Csaba plébános és Szőke Sándor segédlelkész), a jelmondatuk pedig: „Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek” (Lk 4,18).

A másik kivételes ok pedig a november 27-i, csütörtöki ünneplésre az volt, hogy a búcsús szentmise szónokát, a jelenleg a budapesti közösségben élő, lengyel származású, de magyarul folyékonyan beszélő Wojtonis Marek lazarista atyát

Az ünnepi szentmise kezdetén Vass Csaba plébános, lazarista szerzetes köszöntötte a híveket. Hangsúlyozta: az életünkben nagyon sokszor úgy szólítjuk meg a Szűzanyát, mint az ő menekülő gyermekei. Ezen az estén azonban nem csak a menekülés gyűjtötte egybe a jelenlevőket, hanem „az ünneplő szív is”, és olyan jó, amikor néha megengedhetjük magunknak, hogy ünnepeljünk.

Prédikációjában Wojtonis Marek lazarista szerzetes kitért arra, hogy

Arra gondolni, hogy az egyház közösséget jelent, ahová nemcsak a Földön élők tartoznak, hanem az örök boldogságot élvező szentek, és azok is, akik még nincsenek Isten közelében, hanem még a tisztítótűzben szenvednek.

Hozzá tudunk fordulni minden bajunkkal, és kérnünk kell őt, hogy kegyelmeket árasszon ki mindenkire.

A szentmise végén Wojtonis Marek megáldotta a csodásérméket, az ünnepség pedig szeretetvendégséggel ért véget.