Ciucur Losonczi Antonius

Ha május 27-e, akkor László Attila jótékonysági koncert Nagyváradon – lassan ugyanis hagyománnyá válik, hogy minden évben ezen a napon a Csillag születik tehetségkutató verseny 2011-es győztese fellép a Katalin-telepi plébániatemplomban. Tavaly és az idén is így történt, s a kedd esti rendezvényen félig viccesen, félig komolyan már felvetődött, hogy akkor jövőre sem kellene a sorozatot megszakítani. Annál is inkább, mivel az adományjegyek már napokkal korábban elfogytak, így ismét telt ház fogadta a népszerű énekest.

A Vincés Ifjúság nevében ezúttal Rejtő Dóra üdvözölte a jelenlevőket. „Mi egy olyan közösség vagyunk, melynek tagjai a Katalin-telepi plébánia kis ministránsaiból formálódtak felelősségteljes, segítőkész fiatalokká. Fő célunk, hogy segítsünk az embereknek, mosolyt csaljunk az arcukra, beszélgessünk velük, mivel ebben a rohanó, gyorsuló világban egyre kevesebb ember gondol másokra. Figyelünk, segítünk, és nem várunk anyagi javakat cserébe, de a hálás mosoly az arcokon még nagyobb lendületet, motivációt ad nekünk arra nézve, hogy igenis jó úton haladunk, van értelme a munkánknak. Eddigi fő projektünk az Angéla Otthon támogatása volt, de a közeljövőben szeretnénk új területeken is kipróbálni magunkat, jó értelemben vett változást elérni. Hisszük, hogy összefogással mindent el lehet érni, hiszen ahogy a mondás is tartja: egységben az erő!” – fogalmazott Rejtő Dóra.

Vass Csaba plébános, lazarista szerzetes mondott köszönetet ezután az előkészületekről gondoskodó vincés fiataloknak, külön a vezetőjüknek, Gyarmati Noéminek, aki a rendezvényt a nagymamája biztatására tavaly megálmodta, és egy kis segítséggel idén is kivitelezte.

Lelkileg feltöltődve

Mint a felvezetőben elhangzott, László Attila már kiskorában érdeklődött a zene iránt, szülei tízéves korától zongoraórákra vitték. 2010-ben jelentkezett az Erdély Hangja című versenyre. Néhány hónappal később, 2011 tavaszán benevezett ismét egy tehetségkutató műsorba: a Csillag születik címűbe. A fináléban egyedül és duettben is megcsillogtatta tehetségét. A kitartó munkának meglett az eredménye, hisz első helyen végzett. A Katalin-telepen is szokása szerint olyan dalokat énekelt, melyeknek mély mondanivalójuk van, az életről, a reményről, a kitartásról, a hálaadásról, a szerelemről, a gyökerekről szólnak. Többek közt felcsendült az Adj erőt és adj időt, a Szeretni valakit valamiért (Republic), az Apám hitte (Zorán), a Múlnak a gyermekévek (Ihász Gábor), a Húsz év múlva (Komár László) és a Mesélek a bornak (4S Street), utóbbi Rejtő Róbert gitárkíséretével. Egy saját, Fonográf-díjas szerzeménnyel (Amíg van kire várnom) is megörvendeztette hallgatóságát a még mindig ízes székely tájszólásban beszélő fiatalember.

Jó hangulatban, lelkileg feltöltődve és identitásukban megerősödve tértek haza sokan, annál is inkább, hogy a Nélküled és a Leonard Cohen-féle Hallelujah is elhangzott magyarul, zenei aláfestéssel, szavalat formájában Wass Albert Üzenet haza című költeménye, valamint a székely himnusz. A ráadások után Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy van miért büszkének lenni a fiatalokra, ha olyanok, mint a Katalin-telepiek. A templom udvarán lehetett még falatozni, bodzaszörpöt fogyasztani, és közös fényképeket készíteni László Attilával.