Nagysándor József emléktáblájánál Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnökhelyettese köszöntötte az egybegyűlteket.

Beszédében Simon Előd konzul (Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa) úgy fogalmazott: az ember, amennyiben célokat tűz ki és célokat követ, szabad. Meghaladja az adott szituációt, a valóságost a lehetséges kedvéért. Nincs hozzákötve az adott helyzethez, amelyben magára eszmél, és pontosan ez az önmeghaladás szabadságának első és döntő minősége. 1848 márciusában magát a szabadságot tűzték ki elérendő célként. Ezt megvalósíthatónak gondolták, nem megalapozatlanul. Rangra, nemre, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül magyar és nem magyar emberek magukra eszméltek, és az önmeghaladás útjára léptek, hiszen meghaladták évszázados kötöttségeiket.

Az egyén, a tulajdon, a szellemi önkifejeződés, a lelkiismeret, vallás, gondolat, polgári és alkotmányjogi értelemben vett szabadságát, s nem utolsósorban a nemzet és a haza szabadságának a kivívását nem illúziónak, hanem igenis lehetséges állapotnak gondolták.

„Pont a tizenhárom aradi vértanú életpéldája bizonyítja, hogy nem volt akadály a szerb, osztrák, horvát örmény, német származás, ha a magyar szabadságról volt szó. A szabadságharc nemzeti sokszínűsége ebben is tükröződött, ahogy az is, hogy az egy birodalom ölelésétől szabad Magyarország nemcsak a magyarság vágya volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ugyanis nem egy expanzív törekvés volt, a magyar függetlenedési kísérlet nem más nemzetiségek ellen és kárára irányult. Egyszerűen a nemzet megmaradása volt a tét, amely minden nemzetnek istenadta joga. Átfogóan a nemzet kulturális önazonosságának a modernkori megteremtéséért, kereteinek megalkotásáért, és közjogi formába öntéséért egy erős, fejlett, szuverén Magyarország létrehozásáért küzdöttek, és adták életüket tehát 48–49 hősei” – mutatott rá a diplomata.

„A szabadság népe, az igazság népe és ez által a megmaradás népe voltunk és maradunk, és ezt kell követnünk, hogy magyar jövőnk lehessen az anyaországban, Partiumban, Erdélyben és az egész Kárpát-medencében” – figyelmeztetett Simon Előd.

Meleg Vilmos színművész, az RMDSZ megyei választmányi elnöke arra hívta fel a figyelmet: október 6-án Nagyváradon minden évben Nagysándor József emléktáblájánál hajtunk fejet, a hónap vége felé pedig a szintén kivégzett Szacsvay Imrére szoktunk emlékezni a szobránál, „akinek csak egy tollvonás volt a bűne”. „Nekünk tehát 1849 kapcsán két vértanúnk is van. De mártírok mind, akik a szabadság-testvériség-egyenlőség eszméjéért vállalták a halált, igaz keresztény magatartással és elköteleződéssel hitük, családjuk, hazájuk iránt. Hiszen nem csak »úgy hozta a helyzet«, hanem ők tudták előre, hogy ha a harc elbukik, akkor mi vár rájuk. Tisztában voltak azzal, hogy a felségárulást, amit a szabad magyar haza jelentett, mivel »jutalmazzák«. És mégis vállalták, pedig ifjak voltak – nagy részük egészen fiatal – és családos emberek. Vállalták, mert olyan neveltetésben részesültek, olyan hitben nőttek fel, hogy a magyar nemzetet, a saját nemzetiségüktől függetlenül, a sajátjuknak tekintették” – fogalmazott Meleg Vilmos.

„Valószínűleg jól érezték magukat abban a családban, amit a magyarság jelent, hiszen életüket adták a szabadságunkért. Búcsúszavaik máig ható igaz üzenetek emberségről, hitről, tartásról, igazságról, nagyságról, keresztény alázatról” – jelentette ki a választmányi elnök.

Azon meggyőződésének adott hangot ezután Meleg Vilmos: az aradi tizenhárom méltóságos halálvállalása még hatványozottan kidomborítja vértanúságuk örök érvényű üzenetét. Azt, hogy soha sem szabad feladni semmit. Újra kell kezdeni újra és újra, és mindig ki kell tartani a legvégsőkig, összefogva, egységben. Vállalni egymás sorsát, a nehézségek árán is a szülőföldön maradást, a felelősséggel tartozást a jövőért, mert csak így lehet békében élni.

A megemlékezésen közreműködtek a művészeti líceum magyar tagozatos diákjai. Fellépett az iskola fúvószenekara Vura János tanár vezényletével. Czégényi-Ghenț Ferenc szavalt, felkészítője Mados Andrea tanárnő. Sajti Patrik a Bánk bán leghíresebb áriáját énekelt ezután, zongorán kísérte őt Benczédi Mónika, felkészítője Bulzan Annamária.

Gál Hanna szavalt (felkészítője Mados Andrea), majd a SuliBand zárta az emlékműsort, a zenekar tagjait (Köles Réka, Kajcza Ruben, Hadi Rómeó, Szabó Gergő, Borbély József, Balog Márk, Ledán Ákos, Kajcza Benjámin, Hoffman Dávid) Lukács Annamária és Kása Tamás tanárok készítették fel.

A beszédeket és előadásokat követően a jelenlevők megkoszorúzták Nagysándor József aradi vértanú emléktábláját.