„Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban.” (Hós4,1)

  Kedves Testvéreim!

A háború réme szüntelenül körülöttünk kering, hol távoli országok között, hol hidegháború leplében, hol titkos készülődés csendjében, hol zajos félelemkeltés fenyegetésével. Most, hogy a déli háborúk után kitört keleten is az orosz-ukrán háború testes amerikai és európai segédlettel újra átéljük lelki reakcióinknak színes változatát. Átmegyünk a félelem-semmi sem számít, avagy a mindenért aggodalmaskodunk, de mindent el is veszíthetünk szélsőséges érzésein. Ugyanezt tapasztaljuk nagyobb közegekben, a háború megzavarta nemcsak a nyugalmat, hanem az értelmet is alaposan. Vannak, akik apokaliptikus világvég látomásokkal enyhítik ideg- és lelkiállapotukat, mások a hitüket erősítgetik laza biblikus ismeretekkel.

  Nincsen igazságos háború! Ergo, ha valakit elmarasztalunk, valakit felmentünk, valakit bűnösnek nevezünk, valakit ártatlannak mondunk, akkor magunk is igazságtalanul járunk el. Lehet nemcsak a vérmérséklet szerinti félelmes és mindent tudó, gőgösen megszólalók hangnemében felismerni a véleményváltozatokat, hanem a felsorakozásokat is egyik vagy másik hadakozó fél árnyékában. Senkinek sincs igaza, amikor sommás ítélettel és nyomdafestéket alig tűrő szavakkal igyekszik verbális agresszióval győzedelmeskedni. Ez is háború, csak jóval kisebb harctéren.

  A háború mindenkit érint! Ergo, érinti az ártatlant, a távolból szemlélődőt, érinti az együttérzőket, az imádkozókat, érinti az önmagát tehetetlennek minősítőt, vagy az áldozatként jelentkezőket. Ebben a népes csoportban vannak azok, akik nem mondhatják, hogy a háborúk híre, réme és pusztítása ne érkezett volna a közelükbe. Ezek között vagyunk mi is, akik a Szentírás tanítása szerint tudunk a háborúk természetéről. Hogyne tudnánk, hogy Isten az ember bűne miatt perel, mert nincs igazság. A mennyei törvényszék tele van az ember igazságtalanságának ügyeivel. Ma az út, igazság és élet Krisztusát szivárványos identitású elemek gyalázzák és igazítanák saját torz sorsuk lejtőjére. Nincs hűség az adott szó, a megállapodás, a szerződés mögött, nincs Isten irányában sem. Nincs ismeret sem, sőt a kijelentés ismeretét eltörölnék, mert akadályozza az elkorcsosuló embert az emberit levetkőző szándékában.  

  A háborúban megjelenik a perbe szólító Isten és tanúságra hív. Felelnie kell a támadónak és a védekezőnek, számot kell adjon a torzsalkodó és a provokátor. Számot kell adnom nekem és neked, aki ártatlannak, tehetetlennek érezzük magunkat. Számot kell adnom arról, hogyan küzdöttem háborgó önmagammal és csillapítottam nyughatatlan testvéreimet. Hogyan tanultam meg Isten Igéjét, és hogyan tanítottam a reám bízottokat. Hogyan imádkoztam a bajban még akkor is, ha a világ körülöttem káromkodva őrjöngött.

  A háború elhozza az őszinte imádság idejét. Feleslegessé válik minden Istent álszent módon megidéző fohásznak nevezett megszólalás, felesleges lesz az alibi gyülekezés, felesleges lesz minden okoskodó tanács és bölcselkedő eszmefuttatás. Szükséges lesz a hitből fakadó szolgálat, amely hajlékot ad a menekülőknek, megszegi utolsó kenyerét, bekötözi a sebet, letörli a könnyet. Kárpátalján élő testvéreink előtt nem a háború kellett volna megnyissa a szívünket, nem a halálos félelem kellene elgondolkoztasson bennünket. Ennek ellenére alkalmunk van töredelemmel törleszteni adósságunkból. Alkalma lett a világ nagyhatalmainak töredelemmel törleszteni az utóbbi idő Istennel szembeforduló és embert megcsúfoló bűneiből.

                                                                                                 Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke