Ciucur Losonczi Antonius

Az ünnepi szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök kiemelte, hogy különleges nap ez a két jelölt életében, melyre hosszú ideig készültek. Igent mondtak korábban az Úr hívó szavára, és most elérkezett az a pillanat, hogy a Mesterüket követve Isten és az emberek szolgálatába álljanak. A főpásztor ezután köszöntötte a rokonokat, ismerősöket, barátokat, az egyházmegye papságát, a papnövendékeket és a híveket, mindazokat, akik bátorították és támogatták az elmúlt években Blaga Antoniut és Orosz Rolandot papi hivatásuk kibontakoztatása érdekében.

Az evangéliumi szakasz Szent Máté könyvéből szólt. A papszentelési szertartás a jelöltek bemutatásával kezdődött, akik ezután a püspök elé járultak. A főpásztor a feladataikról és szolgálatukról beszélt nekik, majd Blaga Antoniu és Orosz Roland a szándékuknak nyilvánvaló kifejezéseképpen azt ígérték: papi mivoltukat az egyház szolgálatára az előírásoknak megfelelően készek vállalni, Isten iránti szeretetből és a nép javára. Ezután tiszteletet és engedelmességet fogadtak az egyházmegye mindenkori főpásztorának. Böcskei László imára hívta az egybegyűlteket, akik letérdelve elénekelték a Mindenszentek litániáját. A teljes önátadásuk, valamint előző szavaiknak tettekben való kifejezése végett ezután a jelöltek arccal a földre feküdtek. Majd letérdeltek a püspök előtt, aki szótlanul a homlokukra tette tenyerét, mely gesztus a papi hatalom átadását szimbolizálta. A felszentelő ima elhangzása után a plébánosaik (Bodor Zoltán és Ozsváth József) stólába és miseruhába öltöztették a két fiatalt. Ezt követően a püspök bekente a tenyerüket szent olajjal annak szimbólumaként, hogy Isten kiválasztottjai, s átadta nekik a kelyhet és a paténát, arra utalva ezzel, hogy áldozatot mutathatnak be. A papszentelés utolsó mozzanataként a püspök, majd a többi pap békecsókot adott nekik, jelezve, hogy befogadták őket a közösségükbe. A Hiszekegy elmondása után a szokott módon folytatódott a szentmise.

A szentmise végén Böcskei László arra hívta fel a figyelmet: sok szép és tartalmas, mélyreható szöveg hangzott el a szertartás közben, melyek kifejezték mindazt, amit a papság szentségében részesülő fiatalemberek feladataikként felismerhettek és megfogadhattak. És közben természetesen ő is sok mindenre gondolt, legfőképpen a hálaadásra, amiért ismét sor kerülhetett papszentelésre. „Már nagyon vártunk titeket, szükségünk van a ti lelkesedésetekre, hűségetekre, kitartásokra”, üzente a megyés püspök a két felszentelt papnak, azt tanácsolva nekik: ne féljenek a boldogságtól – hiszen egy papnak is boldognak kell lennie –, példaképet választva maguknak vigyázzanak a miseruhájukra, s éberen várják szüntelenül az Úr érkezését és a megújulás csodáját.

A szerző felvételei