Ciucur Losonczi Antonius
Beszédet Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus mondott, majd koszorúzott az RMDSZ részéről Szabó József nagyváradi és Barta József váradszentmártoni elnök, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa nevében dr. Simon Előd konzul, valamint a Történelmi Vitézi Rend képviseletében Kőrösi Imre.
Félixfürdő története ugyanis szervesen illeszkedik az 1130-ban alapított Váradhegyfoki Premontrei Prépostság második korszakához, mely a reformáció és a török uralom után elnéptelenedett. 1710-ben a lukai (Morvaország) apátság lett a váradhegyfoki prépostság gazdája. Konventet ugyan nem sikerült felállítani, viszont választottak egy kanonokot, Helcher Félix személyében, aki teljes jogú kormányzóként irányíthatta itt főleg a jogi és gazdasági természetű ügyeket. 1711-ben Váradra jött, hogy felmérje a prépostság birtokait, annál is inkább, mivel rengeteg baj, mások általi jogtalan birtokbavétel történt errefelé. Szívós munkával sikerült neki aztán szinte mindent visszaszereznie. Művelt, okos, jól gazdálkodó kormányzó volt, aki legalább havonta egyszer meglátogatta a birtokokat. Ő létesített először egy tanyát az akkori Peczeszentmártonban, és egyik alkalommal azt látta, hogy decemberben a sertések a Luncs patak nádasában, gőzfelhőbe burkolódzva „ülnek”. Nem értette, hogy miért nincsenek a téli szállásaikon, mire a kondás azt felelte, hogy ez jobb hely a disznóknak, mert a víz meleg. Ezek után 1719–1720 körül Helcher Félix lecsapoltatta a mocsárt, vízgyűjtőt épített ki, és egy másik medencét is, padozattal, hogy a létesítmény ki tudja szolgálni a gyógyulni vagy egyszerűen csak fürödni vágyókat. A fürdőhelyet a rend nevezte el Félixről – nemcsak a hálája miatt, hanem azért is, mert jogszokásban volt, hogy ha egy rendfőnök alkotott valamit, az az illetőről legyen elnevezve. Kilenc premontrei adminisztrátora volt még Félixfürdőnek. Helcher Félixet Jászóvárra helyezték el, de élete vége felé visszatért Váradra – itt hunyt el 1734–36 körül, a kapucinus templom kriptájában várja a boldog feltámadást.
Beszédében Fejes Rudolf Anzelm apát hangsúlyozta: amikor minden évben elzarándokolnak a büszthöz, nemcsak Petőfi emlékét őrzik, hanem mindazokét a premontreiekét is, akik ebben a forradalomban részt vettek. A Nagyváradi Premontrei Főgimnázium azon diákjaiét, akik a nemzetőrségben teljesítettek szolgálatot, illetve van egy váradi születésű premontrei hős is, Fekete Imre Gábor, aki vezérük volt, s emiatt a megtorlások idején ő is hadbíróság elé került, később azonban felmentették. Ugyanakkor a premontreiek többsége, aki aktívan részt vett a forradalomban, a lőcsei és a váradi tanári karból került ki. „Hódoljunk a szabadság eszméjének, mely nem korlátlanságot jelent, hanem helyes korlátokat. A mai társadalomban ezt a legnehezebb vállalni, mert az elköteleződés valahogy nem megy, inkább a közömbösség a hozzáállás”, fogalmazott az apát. Hozzátette: 1848-ben ránk, magyarokra felnézett a világ, és pont a premontreiek Pece-menti birtokán öntötték az ágyúkat, melyeknek a csövére ráírták, hogy Ne bántsd a magyart! A várban található ellátmánynak tehát gyakorlatilag egy segédrészlege működött Szentmártonban.
