Ciucur Losonczi Antonius
Elmélkedésében Kruzslitz Imre váradszőllősi és -velencei plébános arra hívta fel a figyelmet: Szent Ritától tanulhatunk kitartást, és ő példát mutatott nekünk abban, hogy Istent választotta, nem adta fel, és ezáltal beteljesült gyermekkori vágya. „Futott” a kitűzött célja felé, az égi hivatás jutalmáért, melyre Krisztus meghívta őt. Isten nekünk is megadja a szabad választás lehetőségét, csak rajtunk múlik, méltósággal és reményteli szívvel élünk-e, illetve engedjük-e, hogy a Szentlélek működjön bennünk. Ha így teszünk, akkor nemcsak az életünk lesz szép, hanem az elmúlásunk is – hangsúlyozta a tisztelendő.
Rita szegény családban született, 1380-ban. Mivel szép külsejű volt, a szülei úgy döntöttek, férjhez adják egy jómódú emberhez, hogy az egész családot kiemelje a nehéz anyagi helyzetből. Bár gyermekkorától kezdve Isten szolgálatába akart állni, ennek ellenére engedelmeskedett szüleinek és vállalta a házasságot. Tizennyolc éven keresztül volt feleség és édesanya, melyből tizenöt évet nagy kínok közt kellett leéljen. Nem fizikai betegség, hanem a férje miatt, aki szinte minden rossz tulajdonsággal rendelkezett. Ütötte, verte asszonyát, részegen ment haza, amikor pedig otthon volt, állandóan megalázta őt. Rita azonban nem keseredett el, hanem inkább folyamatosan imádkozott Istenhez a párja megtéréséért. És ezzel elérte azt, amire annyira vágyott: a férje megtért, viszont züllött élete során annyi ellenséget gyűjtött magának, hogy valaki meggyilkolta. A kor szokása szerint Ritára, illetve a gyermekekre hárult volna ennek megbosszulása. Ő azonban tudta, hogy ez egy nagyon kegyetlen világi törvény, és imádkozott azért, hogy a gyermekei ne szennyezzék be magukat ezzel a szörnyű bűnnel, és ne jussanak a kárhozatra. Isten furcsa módon hallgatta meg az imáit: járvány tört ki és Rita mindkét fiát elveszítette. Ekkor eldöntötte: eljött az ideje annak, hogy azt az életet élje, amire gyermekkora óta készült. Viszont amikor jelentkezett a kolostorba, kinevették. Tizennyolc évnyi házasság után akar apáca lenni? Többször próbálkozott, de mindannyiszor elküldték. Ő azonban kitartott és ennek meglett a gyümölcse: Isten csodát hajtott végre az életében, hiszen egyszer csak a kolostorban találta magát, anélkül, hogy bement, vagy belopódzott volna az ajtón. Ezért megengedték, hogy maradjon, de ott, a rendházban is próbára tették az alázatát. Tűrte ekkor is a megpróbáltatásokat, nem panaszkodott, sőt, imádkozott azért, hogy jobb belátásra térjenek a szerzetesnővérei. Amikor megbetegedett, és jöttek látogatóba a rokonai, azt kérte tőlük: hozzanak neki egy rózsát a szülei sírjáról. Noha január volt, mégis találtak rózsát, Rita pedig kérte Jézust: „Add, hogy legalább egy tüske a töviskoronádból megsebezzen engem!” Óhaja teljesült: kapott egy sebet a homlokára, mely folyamatosan vérzett és fájdalmat okozott neki, de ő örömmel szenvedett. Betegségei, a böjtölések és a munka végül fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba.
Az együttlét alkalmával a zenei szolgálatot Kiss Géza-Lóránd kántor-karnagy látta el. A szentmise után szokás szerint virágokat (főleg rózsákat) áldottak meg, majd ezt követően a Szent Rita Nőszövetség szeretettel várt mindenkit egy agapéra a közösségi házba.
