Pap István

A Nagyvárad-őssi református templomban Szakács Zoltán hirdette Isten igéjét pünkösd hétfőjén a délelőtt tíz órától kezdődött istentiszteleten. A lelkipásztor János evangéliumából (14:15-18) vette az alapigét, mely felidézi Jézus búcsúbeszédét a tanítványokhoz, akik értetlenül, tehetetlenül hallgatják Őt. Nem figyelnek Jézusnak arra az üzenetére, hogy a Szentlelket és a feltámadást ígéri meg nekik. Ők csak azt érzékelik, hogy megszűnik egyfajta jól ismert mester-tanítvány kapcsolat, és megszűnik a jézusi közösségben megkezdett építkezés, a közösség és a lélek építése.

A mai ember életében is sok a torzóban maradt munka, a mai ember a saját kereszténységét is befejezetlennek érzi, mert úgy gondolja, hogy nem tudja Krisztust megszólítani. De Jézus nem csak a tanítványoknak, hanem nekünk is küldi a Szentlelket, hogy életünk beteljesülést nyerjen – hangsúlyozta az igehirdető, aki hozzátette, hogy a Szentlélek segítségével kétfajta látást kell elsajátítsunk. Az első egy kifelé történő figyelés, mellyel szem előtt kell tartanunk az isteni parancsolatok megtartását. Ez akkor sikerül, ha odafigyelünk Isten szeretetére, mert akkor könnyebb lesz engedelmeskedni is. „Isten szeretete nélkül rendezetlen a mi életünk, akkor abbamarad kereszténységünk, torzban marad életünk, de ha Őt szeretjük, akkor szeretni tudjuk embertársainkat is. Amikor elfogadjuk Isten szeretetét, akkor átalakul belső világunk, akkor lesz emberi életünk a Szentlélek temploma” – hirdette az igehirdető.

A parancsolatok mellett oda kell figyelni a közösségre is. Mint fogalmazott, „Megoszthatóvá kell tennünk egymás számára Krisztust, és ezt a Szentlélek munkálja meg tökéletesen”. Ehhez azonban arra van szükség, hogy legyőzzük saját önzésünket, magunkba zártságunkat, és a Szentlélek az, ami elindít minket önmagunkból a közösség felé. Nem utolsó sorban pedig szemmel kell tartanunk a világot is, amely nem fogadta be Krisztust, hiszen „a világ számára mi jelenthetjük az egyetlen lehetőséget arra, hogy megismerhessék Krisztust, hogy ők is érezzék az összetartozást” – hívta fel a figyelmet Szakács Zoltán.

Pünkösdben leomlik a fal a tanítványok és a világ között, és azt is tudatosítanunk kell magunkban, hogy a Szentlélek csodájában a keresztény embernek azokkal is dolga van, akik már vagy még nem hisznek. Végezetül az igehirdető hangsúlyozta, hogy nemcsak kifelé kell tekintsen az ember, hanem egy belső látás is meg kell valósuljon, egy olyan vizsgálódás, ami a lelki életünket is figyelemmel követi. Krisztus az igazság lelkét is elküldi nekünk, ami fellebbenti a fátylat a hazugságokról, mert aki nem hisz Jézusban, az előbb utóbb hazugságokban kezd hinni, és belebonyolódik az álhírek sokaságába. De ha a belső látásunk számára feltűnik Krisztus, mint aki folyamatosan velünk, nálunk lakik, akkor ez a Szentlélek által közvetített folyamatos kapcsolat meggyőz minket arról, hogy semmi sem választ el minket Krisztus szeretetétől.