A házigazda tanintézmény nevében Vincze Melinda tanárnő köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében Kecse Gabriella tanfelügyelő, magyar szakos tanárnő azon meggyőződésének adott hangot, hogy Szacsvay Imre hős volt a szó legnemesebb értelmében, mégpedig az emberség, a hazaszeretet, az önfeláldozás és a magyarságtudat hőse. A mi feladatunk azonban nem az, hogy újabb hősöket „termeljünk” az utókor számára. Bloggerekből, influenszerekből, rapperekből és digitális tartalomkészítőkből is van már elég, nagy hiány van viszont az érző, értő, értéket teremtő emberekből. E téren kellene tehát inkább felzárkózniuk a mai fiataloknak azért, hogy önérzetes, a múltat nem feledő és ebből okuló felnőttekké váljanak. És annak érdekében, hogy egy olyan világban élhessenek, ahol nincs helye az önkényuralomnak, és nincs szükség ártatlan áldozatokra, hangsúlyozta a pedagógus.

Elhangzott, hogy Szacsvay 1818. november 1-jén született Nagyürögdön, és Biharsályiban lett megkeresztelve. Gyermekkorát szülőfalujában és Váradolasziban töltötte. Jogi tanulmányait a Jogakadémián kezdte (napjainkban a Mihai Eminescu Főgimnázium működik az épületében), és Kassán fejezte be. Szónoki képességeivel hamar kitűnt a többiek közül, de amúgy is sokoldalú személyiség volt: sakkozott és népdalokat is gyűjtött. Mindenekelőtt az ész hatalmát hirdette, napjainkban ehhez még hozzátehetnénk, hogy mindenféle mesterséges intelligencia és chatGTP használata nélkül tudott maradandót alkotni. 1848-ban Váradon fölényesen őt választották országgyűlési képviselőnek. A sorsát eldöntő cselekedete, amiért 1849. október 24-én kivégezték, a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló függetlenségi nyilatkozat megszerkesztése, aláírása és felolvasása volt.

Szabó József, az RMDSZ nagyváradi szervezetének az elnöke úgy fogalmazott: Szacsvay Imre nemcsak vértanú volt, hanem a lelkiismeret embere. Azok közé tartozott, akik nem csupán hittek az igazságban, hanem ki is mondták azt – még akkor is, amikor az életükbe került. Számunkra, nagyváradi magyarok számára ő az élő bizonyíték arra, hogy a becsület, a bátorság és az elvhűség soha nem mennek ki az időből. Ma, a 21. század zajos világában, talán másképp néz ki a küzdelem, de a lényeg ugyanaz maradt. Mi is harcolunk – nem karddal, hanem szavakkal, munkával, közösséggel. Harcolunk azért, hogy anyanyelvünk, kultúránk, hagyományaink itt, a Partium szívében ne csak megmaradjanak, hanem erőt is adjanak a következő nemzedékeknek. A béke ma sokak számára csak egy szó, de mi tudjuk, hogy a béke nem a csend, hanem a megértés művészete, amikor képesek vagyunk egymásban meglátni az embert, és nem a különbséget. Szacsvay hite is erről szólt: arról, hogy a szabadság nem mások legyőzésében, hanem a másik ember tiszteletében gyökerezik.

„Városi RMDSZ- elnökként úgy gondolom: Nagyváradon élni magyarként mindig is próbatétel volt. Néha apró döntésekben – például amikor magyarul köszönünk az utcán –, máskor nagyobb kihívásokban – amikor ki kell állnunk egy közösségi ügy mellett. De talán épp ettől válik értékessé: mert tudjuk, hogy minden megtartott szó, minden megtanított népdal, minden közösen felállított emlékhely a mi közösségi győzelmünk. Emlékezni ma nem csupán tiszteletadás, hanem feladat. Mert az emlékezet tart össze bennünket, és az emlékezetből épül a jövő. Ha őrizzük Szacsvay hitét, ha vállaljuk önazonosságunkat, ha nem félünk megszólalni, amikor igazunk van, akkor nemcsak múltunkhoz, hanem jövőnkhöz is hűek maradunk. Szacsvay Imre példája ma is arra hív, hogy a békét ne kívül, hanem belül építsük. Hogy ne a sérelmekben, hanem az értékekben keressük önmagunkat. És hogy mindennap, amikor kimondjuk: nagyváradi magyar vagyok– azt ne panaszként, hanem büszkeséggel tegyük”, közölte Szabó József.

A rendezvényen fellépett a Szacsvay-iskola Kiss Tünde Anna zenetanárnő által felkészített kórusa, szavalt Kocsis Lurka.