Napjainkban is látható nagyon sok plébánián ez a színes dombormű. Győrből való távozásakor – bár akkor még nem tudta, hogy az a hattyúdala lesz – az Isteni Szívről körlevelet küldött szét a papjainak.

– magyarázta a vikárius.

Elhangzott: Széchényi Miklós nagyváradi éveit megkeserítették, szívbeteggé tették az első világháború borzalmai, és 1923-ban szívelégtelenségben hunyt el. Fodor József helynök ezért megkésett főhajtásnak szánta a munkáját a több mint 100 évvel ezelőtt elhunyt tragikus sorsú főpásztornak, aki a nagy, Szent István-i váradi egyházmegye 79. és egyúttal utolsó vezetője volt.

„Szegény egyházmegyém…” – voltak a haldokló püspök utolsó szavai, aki kimagasló tervekkel érkezett 1911 májusának végén Nagyváradra, ahol nagy várakozással és örömmel fogadták őt – a beiktatási ünnepélyek tulajdonképpen a tisztelgésekkel kezdődtek, közel hatvan küldöttség járult üdvözletével a főpásztor elé.

A háború és a trianoni békediktátum azonban sajnos a megsemmisülés szélére sodorták az ősi egyházmegyét. Az anyagi ellehetetlenítés, a kirablás, az intézményeinek a megszüntetése, a vagyon több mint 98 százalékának az elvesztése a pénzügyi csőd szélére taszította.

– fejtette ki Fodor József atya.

A könyvbemutatón jelen volt Széchenyi Kinga, a boldog emlékű püspök egyik testvérének az unokája is, aki azon meggyőződésének adott: minden családban rendkívül fontos a gyermekeknek és későbbi leszármazottaknak átadni mindazt, amit felmenőikről és a családjuk történetéről tudnak. Arra hívta fel a figyelmet: a Széchenyi/Széchényi család sok neves, jelentős személyiséget adott a hazának Széchenyi Istvánon, a „legnagyobb magyaron” kívül is, köztük számos egyházi személyiséget, politikust, minisztert, képviselőt, követet. Magas egyházi tisztséget is többen töltöttek be. Széchényi György több egyházmegye püspöke volt, majd elérte a legmagasabb tisztséget, Magyarország prímása lett 1685-ben. Őt követte rangban Széchényi Pál, aki korábban pécsi, veszprémi püspök, végül a kalocsai érseki pozíciót töltötte be. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a családra jellemző módon, Miklós püspök is egész életében nagy rajongója és pártolója, támogatója volt a művészeteknek. Nővére, Emília ismert festő volt, akárcsak az öccse, Jenő, akinek szintén fennmaradt néhány munkája máig is olyan templomokban, amelyeket Miklós építtetett vagy renováltatott, illetve egyes helyeken a templomok oltárképeit is a testvérei alkották.

Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: az elmondottak is azt bizonyítják, hogy mi is részesei vagyunk a történelem folyásának. Nem csak arról van szó tehát, hogy megjelent egy újabb kiadvány, amely felkerülhet az irattár egyik polcára. Ugyanakkor egészen más egy olyan könyvet forgatni, böngészni, mely mögött egy jelentős munka, kutatás áll, mint elolvasni valamit az interneten. Sokkal személyesebb, megszólítóbb. Nem elég azonban csupán megismernünk elődeink tetteit, a gazdag múltat, hanem az adatok rögzítésén túl nekünk is kötelességünk a nehézségeink ellenére is cselekedni, jövőt álmodni azért, hogy az utánunk következő nemzedékeknek is legyen mire emlékezniük, hangoztatta a püspök.

Az ünnepi alkalmat a Kaganovskiy házaspár (Eszter brácsa- és Artur hegedűművész) zenei szolgálata, valamint Meleg Vilmos színművész szavalata tette teljessé – utóbbi Dávodi Bakó Kálmán Hosánna című versét mondta el, mellyel a költő Széchényi Miklóst köszöntötte a beiktatásakor. A szerző a kötetet az egyházmegye jelenlegi főpásztorának, az idén 60 éves Böcskei László megyés püspöknek ajánlotta.