Tóth Gábor

A koncerten vezényelt Leonardo Quadrini, valamint közreműködött az utolsó négy műsorszámban a Nagyváradi Egyetem zeneművészeti karának kiegészített kórusa. A tenorok: Fabio Andreotti (Olaszország), Ignacio Encinas (Spanyolország), Armaldo Kllogjeri (Albánia), Vitalij Kovalcsuk (Ukrajna), Mihai Urzicana (Románia), Rodrigo Trosino (Mexikó), Sebastian Ferrada (Uruguay), Julien Attoumbré (Elefántcsontpart), Kawasaki Sinicsiró (Japán), Jianwei Liu (Kína). A koncerten a hazai média ismert személyisége, Mihaela Tatu konferált.

A jótékonysági hangverseny előzménye, hogy Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püspök korábban megkereste az Olaszok Biharban Egyesület elnökét, Antonio Sargentit, jelezve, az egyházhoz számos család fordul folyamatosan segítségért rákbeteg gyermeke külföldi gyógyíttatásához, miután a hazai egészségügyben már hiába keresik a megoldást. Mindezt egy nemrégiben megkötött hivatalos együttműködési megállapodás követte a trieszti gyermekgyógyászati klinika és a nagyváradi megyei kórház között. Az adománygyűjtés azonban már jóval korábban elkezdődött egy jótékonysági alapra, aminek köszönhetően egy hatéves kislányt már meg is gyógyítottak Triesztben.

A koncert terve is létezett a szervező Olaszok Biharban Egyesület részéről, hiszen még tavaly szerették volna megtartani, de mint tudjuk, akkor ilyen jellegű rendezvények megszervezése nem volt lehetséges. A rendkívül népes közönséget elnézve bő ezren döntöttek most úgy, hogy meghallgatják az egyedülálló hangversenyt, s ezzel anyagilag támogatják az említett nemes ügyet.

Különös, hogy bár 10 tenort meg lehetett hívni 10 országból (igaz, mint kiderült sokuk voltaképp Olaszországban él), viszont a zenekarból pont az az egyetlen hárfa hiányzott, aminek lírai kulcsmomentumokban kellett volna szerepelnie. Az meg már hab a tortán, hogy valakinek eszébe jutott elektromos zongorával helyettesíteni.

A mostanában egyre több külön-rendezvényre „ugráltatott” szimfonikus zenekar már a koncert elején sem volt teljesítménye csúcsán, ahogy a sokmikrofonos hangtechnika egyensúlya sem, de mindez valamelyest kiegyenlítődött a műsor előrehaladtával. Ami a zenét illeti, az első egy órában az olasz operairodalom (Donizetti, Rossini, Verdi, Puccini) legnemesebb érzelmű tenoráriáiból válogattak, míg a koncert vége felé közeledve fokozatosan vette át a szerepet a könnyedebb műfaj: mediterrán dalok, zarzuela, nápolyi canzonák. A tájékoztató, a köszöntő és a jótékonykodásra felhívó nyitókonferálás után a meghirdetett 20.30 óra helyett 21 óra 4 perckor kezdődött el a tulajdonképpeni koncert, így 22 műsorszámmal és két ráadással (O surdato 'nnamorato, Funiculi, funicula) kereken 23 óráig tartott. Mindez valamilyen okból pont párhuzamosan zajlott a vár Csonka-bástyájának amfiteátrumában elkezdődött Mandala nyári színházi fesztivál nyitóelőadásával.

A tenorok közül néhányan saját hazájuk zenei üzenetével, színeivel is megtöltötték a repertoárt, így elhangzott például George Grigoriu Valurile Dunării című operettjéből a Muzica (Urzicana), Augustin Lara Granada (Encinas), Qiufeng Zheng I Love You China (Jianwei), Prenkë Jakova Margjelo (Kllogjeri) stb. A La Danza (Rossini) nyitotta a műsort mind a 10 tenorral, de szintén tíz torokból zengett a Nessun dorma és a koncertet záró O sole mio is. Mi másról is énekelnének a tenorok bánatukban vagy örömükben, mint hölgyek viszonzatlan vagy néha viszonzott szerelméről. Erről szóltak többek között a következők is: Una furtiva lagrima (Szerelmi bájital), Il lamento de Federico (Cilea, Arlesiana), Lungi da lei (Traviata), La donna e mobile, Questa o quella (Rigoletto), E lucevan le stelle (Tosca), Che gelida manina (Bohémélet), Celeste Aida stb. De természetesen a zenedrámai üzenete korántsem ilyen sematikus ezeknek a mesteri áriáknak, szó volt itt bőven egymás iránti tiszteletről és hazaszeretetről is, ez utóbbi különösen kiemelt hangsúlyt kapott például az ukrán tenor által megszólaltatott allegorikusan aktuális Radames-áriában.

Összességében felemelő, megérintő és a jótékony célhoz is illő volt a műsor pozitív üzenete, szeretetről, emberségről, a világ szépségéről, reményről, ugyanakkor rendkívüli közösségi és előadóművészeti jelenség a 10 tenor különféle egyéniségének, szakmai jártasságának, zenei és életrezgéseinek együttes jelenléte.

Az olasz Andreotti tapasztalt, érett, egyenes hangja volt a legmeggyőzőbb sztenderd, kimagasló volt a hazai Mihai Urzicana gazdag, kiművelt orgánuma, valamint igazi kuriózum a kiváló technikájú Kawasaki Sinicsiróé is, de természetesen a maga nemében mindenki nagyszerű és különleges egyéniség volt hozott értékeivel, tehetségével, tapasztalatával, világszemléletével.