Bihari Napló
Újraindultak az ökumenikus imalánc-alkalmak
Léleksimogató címmel újraindult a Vinczéné Pálfi Judit lelkésznő által kezdeményezett hajdani ökumenikus imalánc péntek délután, a püspöki palotában. A meghívottak a két történelmi egyház helyi vezetője, Böcskei László római katolikus főpásztor és Csűry István református püspök voltak. A rendezvényt közösen szervezte Vinczéné Pálfi Judit református lelkész, valamint Perei Benita és Serbán Mária, a katolikus püspökség munkatársai.

Ciucur Losonczi Antonius

Vinczéné Pálfi Judit lelkész, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói-diakóniai előadótanácsosa szerkesztőségünknek felidézte, hogy amint befejezte teológiai tanulmányait és elkezdte lelkipásztori szolgálatát, azonnal kapcsolatba került az Európai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma nevű mozgalommal. Rendszeresen találkoztak Romániában, illetve Európa különböző városaiban. Mindig azzal a gondolattal utazott külföldre, hogy mit fog hazahozni a tarsolyában, mivel gazdagodik majd az a közösség, mely delegálta őt az összejövetelekre. Így született meg egy ilyen alkalommal az az ötlet, több mint 15 évvel ezelőtt, hogy Nagyváradon is el kellene indítania az ökumenikus imaláncot. Ennek lényege, hogy találkozzanak, beszélgessenek, ismerjék meg jobban egymást, illetve tudjanak közösen imádkozni. Bátorította őt az is, hogy sok, felekezeti szempontból vegyes család él nálunk. „Ha egyre többen megélik a békességet és a szeretetet a hétköznapokban férjként és feleségként, akkor az egyházak is éljék meg ezt a maguk módján úgy, hogy meghívják egymást, ellátogatnak egymáshoz a különböző gyülekezetek tagjai”, magyarázta Vinczéné Pálfi Judit. 

A Közös út című pódiumbeszélgetésen Böcskei László római katolikus püspök – utalva arra, hogy a rendezvényt több egyeztetés előzte meg –, megjegyezte: látva a szervezők lelkesedését és tenni akarási vágyát, nem volt kérdéses számára, hogy keretet, teret és időt kell biztosítania a fórumnak, annál is inkább, hogy szándékai szerint a püspöki palota a találkozások helye is kell hogy legyen. A főpásztor beszélt arról, hogy a bánsági Gátalján ő úgymond beleszületett a sokszínűségbe, így természetes volt számára már a gyermekkorában is az együttélés. Ugyanakkor a környezete is odafigyelt olyan értékekre, mint a hit vagy a vallásosság. A környéken nem lévén magyar nyelvű oktatás, román iskolába járt, és éppen az ortodox tanító  néni  tanácsolta neki azt egy adott helyzetben, hogy mindig azt kell tennie, amit a szülei mondanak. Érzékelte tehát már akkor is egy közösségnek az összetartó erejét. Csűry István református püspök elmondta, hogy ő egy sokfelekezetű szatmári családból származik, nagyapja református, nagyanyja római katolikus, és két görögkatolikus nagynénje is volt. Folyt az élet „görcs nélkül”, és bár mikor asztalhoz ültek, s imádkoztak, vagy az ünnepekkor érzékelte a felekezeti sokszínűséget, ezen hamar túltette magát, nem foglalkoztatta különösképpen. Annál inkább problémát okozott az ateizmus, hiszen mondhatni, hogy az ateisták is szinte egy gyülekezetet alkottak abban az értelemben, hogy az a „hitük”, hogy szerintük nincs Isten. A vallásos emberek elnyomása pedig szenvedést okozott nemcsak a reformátusoknak, hanem minden hívő embernek. Ezután Kertész Ottília és Zsolt, felekezetileg vegyes házasságban élő fiatal pár bizonysága következett, illetve kötetlen beszélgetés és imádság zárta a találkozót. 

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben