Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezető részben Böcskei László hangsúlyozta: nagy örömmel gyűltek össze, hogy Úrnapján megünnepeljék azt, hogy Krisztus az oltáriszentségben itt maradt köztünk. Ő életünk része, hiszen a hívő ember a vele való kapcsolatban és közelségben tudja megélni hitét, kifejezni magát, előre haladni és kitartani a céljához vezető úton. A főpásztor felidézte, hogy voltak olyan idők, amikor sorba kellett állni az élelemért is. Azonban nemcsak táplálékot kaptunk, hanem a kiporciózott adag érdekes módon éltetett is bennünket, hogy ne adjuk fel a reményt, hanem várjuk a jót, a szebbet. És Úrnapján is azzal a csodálatos titokkal szembesülünk, hogy amivel Isten megajándékozott bennünket, az felemel, erősít, lelkesít. „Úrnapján tehát azt ünnepeljük, hogy Isten beemelt minket az ő titokzatosságába, hogy fel tudjuk tárni önmagunkat. Közel jött hozzánk, hogy mi közel kerüljünk hozzá, aki itt van köztünk a kenyér és a bor színe alatt” – fogalmazott a nagyváradi egyházmegye vezetője.

Elmélkedésében Pék Sándor esperes-plébános kijelentette: azon egyszerű szavakról szól ez az ünnep, hogy „enélkül mi ezt nem bírnánk”, vagyis az oltáriszentség nélkül elviselhetetlenek lennének az embert próbáló kihívások. Ennek ószövetségi előképe a negyven évig tartó pusztai vándorlás, melynek végén Mózes holisztikusan visszatekint. Átgondolja, hogy tarthatott volna egy napig is az ígéret földjére vezető út, vagy lehetett volna nyugodtabb, akadálymentesebb is ez a négy évtized. Azonban egy csomó megpróbáltatással és szenvedéssel volt teli, mert Isten kíváncsi volt arra, hogy választott népe betartja-e a törvényeit és parancsait. De ugyanakkor tudta, hogy mi az, ami nélkül mindez nem lehetséges, ezért jelent meg az égből alászálló manna.

Az újszövetségben pedig, az őskeresztények üldözésének idején Szent Pál apostol a korinthusiaknak arról ír, hogy Krisztus teste és vére nélkül ezt nem lehetne kibírni. A megtört kenyérnek (ostyának) az is az üzenete, hogy a dicséret önmagában semmit se ér, mert csakis kereszthordozásokkal, megtöretéssel tudunk igazán szolgálni. Az örök élet jutalma pedig azoké, akik Jézus tanítása szerint élnek, és áldozatot hoznak – magyarázta a szentmise szónoka.

A szentáldozást követően került sor az úrnapi körmenetre, amit a püspöki palota kertjében tartottak meg annak jeleként, hogy az ünneplők hirdetni merik a világ előtt azt, hogy Isten velük van, ő ad nekik reményt és biztonságot, és tőle kapnak erőt a tovább haladáshoz és kitartáshoz. Négy szabadtéri oltár lett kialakítva, a lombsátrakat a székesegyházi főplébánia, a máriás lelkületű mozgalmak, a Szent László Római Katolikus Teológia Líceum, valamint a szerzetesek és nővérek közösségei állították fel. A menet elején virágot hintő olyan gyerekek haladtak, akik idén voltak elsőáldozók. A mise szentségi áldással ért véget.