– magyarázta Mezőfi.

A fitoplazmás betegségnél viszont ez nem így működik. A fertőzött tőkék nem gyógyulnak meg, rendkívül ritka az olyan eset, amikor egy tőke kigyógyul, és ha ez meg is történik, a termésmennyiség drasztikusan visszaesik. A kutató rámutatott: ha a betegség megjelenik az ültetvényben, lassan, de biztosan felszaporodik, és előbb foltokban jelentkezik, később tömeges pusztulást idéz elő. Először a terméshozam csökken jelentősen, majd a tőkék kiszáradnak és elpusztulnak. Mindeközben a fertőzött növények továbbra is forrásai maradnak a kórokozónak, és a rovarok révén újabb tőkéket fertőznek meg. „Jelenlegi ismereteink szerint csak bizonyos kabócafajok képesek a kórokozót egyik növényről a másikra átvinni, de ültetvényen belül az amerikai szőlőkabóca képes a leghatékonyabban terjeszteni a betegséget” – mondta Mezőfi.

Esélytelen a tőke meggyógyítása

A kutató szerint ez a betegség éppen azért rendkívül veszélyes, mert semmilyen ismert módszerrel nem lehet a növényt meggyógyítani.

– erősítette meg Mezőfi László. A kórokozó ugyanis a szőlő teljes szállítószövet-rendszerében szétterjed, és mire a gazda észleli a sárgulást vagy a levélgöngyölődést, a fertőzés már az egész növényt áthatja.

– magyarázta a szakember.

A kórokozó a növény minden részében jelen van, így a fertőzött tőke még a tünetek megjelenése előtt is fertőzőképes, és továbbadhatja a betegséget a kabócákon keresztül. A fitoplazmás fertőzés különösen veszélyes, mert évekig is lappanghat: a szőlőtőke akár egy-két szezonon át tünetmentesen hordozhatja a kórokozót, mielőtt a leveleken és a hajtásokon a jellegzetes aranysárga elszíneződés, a növekedés leállása vagy a terméselhalás láthatóvá válna. Addigra azonban már nincs esély a gyógyításra.

– tette hozzá.

Az ilyen baktériumszerű kórokozó a szállítószövetek mélyén él, és semmilyen ismert anyaggal nem érhető el a növény minden pontján, ezért a tőke teljes kigyógyítása lehetetlen.

A szakember emlékeztetett arra is, hogy a legismertebb terjesztő az amerikai szőlőkabóca, de nem ez az egyetlen vektor. Más kabócafajok – egyesek, amelyek az erdei iszalagon vagy a bálványfán élnek – képesek bevinni a kórokozót az ültetvénybe, ahol aztán az amerikai szőlőkabóca továbbterjeszti a szőlőtőkék között.

– hangsúlyozta Mezőfi László. Ha a fertőzés egyszer bekerül az ültetvénybe, a kabóca rövid idő alatt szét tudja hordani, és onnantól a folyamat már csak megállítható, de nem visszafordítható.

Megelőzés és védekezés

A védekezés célja tehát nem maga a fitoplazma elpusztítása, hanem a terjesztő rovar, az amerikai szőlőkabóca állományának visszaszorítása.

– ismertette Mezőfi.

A folyamat első lépése a lemosópermetezés, amelyet kora tavasszal, a rügyfakadás előtt érdemes elvégezni. Ilyenkor nagy lémennyiséggel, olajtartalmú készítménnyel permetezik le a tőkéket, ami bevonja a kabóca áttelelő tojásait, és elfojtja a fejlődésüket. Ez már önmagában hatékony gyérítési módszer. Az eljárást ősszel is célszerű megismételni, lombhullás környékén, akár kénes összetevő hozzáadásával, ami a lisztharmat áttelelését is visszaszorítja. A szakember szerint ez a két lemosópermetezés környezetkímélő megoldás, mivel az olaj legtöbbször növényi eredetű, és nem tartalmaz szintetikus hatóanyagokat. Ezt követően azonban a vegetációs időszakban is szükség van célzott beavatkozásokra.

– magyarázta.

„Ekkor még alacsonyabb koncentrációjú készítményekkel is lehet gyéríteni őket. Júniusban a közepes fejlettségű lárvák, júliusban pedig a kifejlett imágók ellen kell fellépni, ekkor jellemzően erősebb hatóanyagú permetezőszereket használnak.”

A hagyományos termesztésben széles körben alkalmazzák a piretroid hatóanyagokat, amelyek hatékonyan pusztítják a kabóca lárváit és imágóit, ugyanakkor nem szelektívek, és más rovarokra, például a méhekre is veszélyesek lehetnek. Éppen ezért szigorú szabályok vonatkoznak az alkalmazásukra: ha méhek látogatják az ültetvényt, akkor egyeseket egyáltalán nem, míg másokat csak napnyugta után szabad kijuttatni, amikor a beporzók már nem repülnek, így elkerülhető az elhullásuk. Az utóbbi években azonban megjelentek új, szelektívebb hatóanyagok is. „Ilyen például a flupiradifuron, amely felszívódik a növényben, és csak a szúró-szívó szájszervű rovarokat pusztítja el” – emelte ki. A kabóca a levelek fonákján táplálkozik, így felveszi a hatóanyagot, és néhány órán belül elpusztul. Ez a készítmény nem veszélyes a méhekre, ugyanakkor drágább, mint a széles spektrumú szerek.

A feketére kapált szőlősorköz a legrosszabb

Az ökológiai gazdálkodásban a cél nem a rovarok teljes kiirtása, hanem az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartása, hogy a károsítók ne tudjanak túlszaporodni – hangsúlyozta a téma kutatója. Szerinte a szőlő aranyszínű sárgasága elleni biológiai védekezés nem egyetlen csodaszerre, hanem több kíméletes módszer együttes alkalmazására épül. „Magyarországon az ökológiai termesztésben engedélyezett a spinozad hatóanyag, amely szelektívebb, és gyorsan lebomlik a környezetben” – ismertette Mezőfi. „Ez az anyag a kabóca ellen is bevethető, ugyanakkor kevésbé veszélyes a hasznos rovarokra.”

Ezek nemcsak a talajéletet javítják, hanem élőhelyet biztosítanak a kabócák természetes ellenségeinek.

– fogalmazott. „Ugyanakkor az sem mindegy, milyen növényzetet hagyunk nőni: az inváziós gyomok nem segítenek, sőt visszafoghatják a szőlő növekedését. Ezért célzott virágos magkeverékeket ajánlunk, ezek a virágok nem növik túl a tőkéket, de változatos, beporzóbarát vegetációt hoznak létre.”

A Mezőfi által vezetett kutatások szerint az ilyen virágos sorközökkel rendelkező ültetvényekben kevesebb szőlőkabóca volt megfigyelhető, mert ezek a területek odavonzzák a ragadozó rovarokat, például pókokat, fátyolkákat, fülbemászókat, katicabogarakat és egyes ragadozó poloskákat.

– tette hozzá a kutató.

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a metszési és higiéniai gyakorlat is sokat számít.

– magyarázta. „Ezt Olaszországban végzett vizsgálatok is igazolták, hiszen ezzel jelentősen csökkenthető az áttelelő populáció.”

A szőlő aranyszínű sárgasága elleni védekezésben tehát nincs egyetlen biztos módszer – foglalta össze Mezőfi László.

„Minél változatosabb az élőhely, annál nehezebben tud egy kártevő elszaporodni” – tette hozzá.

Súlyos árat fizethetünk

Magyarországon már megtapasztalták, milyen súlyos következményekkel jár, ha a szőlő aranyszínű sárgaságát nem veszik komolyan – figyelmeztet dr. Mezőfi László. Mint mondta, az első években sokan alábecsülték a veszélyt, hiszen a kórokozó terjedése lassan indult, és a tünetek sem jelentkeztek azonnal.

– mondta Mezőfi.

Csakhogy ezzel megnyitották az utat az amerikai szőlőkabóca előtt, amely így szinte észrevétlenül felszaporodott, és néhány év alatt járványszerű méreteket öltött a fertőzés. A magyarországi tapasztalat egyértelműen megmutatta: ahol időben léptek, ott sikerült megállítani a kórokozó terjedését; ahol viszont halogatták a döntést, ott egész ültetvények pusztultak el. A kutató szerint ez a tapasztalat fontos tanulság lehet a partiumi szőlősgazdák számára is. „

– hangsúlyozta.

„Rendszeresen ki kell menni az ültetvénybe, meg kell figyelni a tőkéket, és ha gyanús növényt látunk, növényvédelmi szakember segítségével meg kell vizsgáltatni. Amennyiben bebizonyosodik a fertőzés, azonnal el kell távolítani a beteg tőkét, hogy ne válhasson fertőzési góccá. Ha minden gazda már az első fertőzött tőkét eltávolítja, a járvány soha nem tud igazán elharapózni” – zárta szavait.

Gyökerestől kell eltávolítani a beteg tőkét

Az Érmelléken is megjelent már a szőlő aranyszínű sárgasága – erősítette meg Lengyel Csaba székelyhídi szőlész-borász, aki saját ültetvényében is megtapasztalta a fertőzés első jeleit. Elmondása szerint a tünetek eleinte nem voltak egyértelműek, hiszen a szőlő külsején még „élet” látszott, valójában azonban a levelek és hajtások már elhaltak.

– idézte fel Lengyel Csaba.

A szőlősgazda számára ekkor vált világossá, hogy a betegség már jelen van a területen. Mivel a fertőzött tőkék nem menthetők, azonnali beavatkozásra volt szükség. „Ahányszor kimentem az ültetvénybe, festékspray-vel megjelöltem a gyanús tőkéket, majd ezeket gyökerestől eltávolítottuk” – mondta. „Nem elég levágni a szőlőt a felszínen, gyökerestől ki kell vágni.” A gyors reagálásnak köszönhetően a fertőzés még a kezdeti stádiumban maradt, de az eset arra ösztönözte, hogy sokkal komolyabban figyelje az ültetvényt.

– tette hozzá.

„A probléma az, hogy ezekben a gazdátlan ültetvényekben telepednek meg a rovarok, onnan pedig szétviszik a fertőzést” – magyarázta. „Hiába védekezek én, ha a környékbeli gazdák 15–20 kilométeres körzetben nem teszik ugyanezt. A kabócák repülnek, és ez láncreakciót idéz elő: ha megjelenik Bihardiószegen, előbb-utóbb átkerül a szomszédos településekre is.”

A gazda szerint a védekezésben mindenki szerepe kulcsfontosságú, legyen szó nagyüzemi termelőről vagy néhány sor csemegeszőlőt gondozó hobbiszőlészről.

– fogalmazott.

Lengyel Csaba abban bízik, hogy az érmelléki gazdák összefognak, és közösen sikerül megfékezniük a járványt, hasonlóan ahhoz, ahogyan Magyarországon sikerült visszaszorítani a betegséget. Mint mondta, az Agrárakadémia nagykárolyi rendezvénye sokat segített a tudatosításban, mivel a résztvevők magyarországi és külhoni borászok tapasztalatait is meghallgathatták. „Sok gazda eddig nem is tudta, mivel áll szemben, most viszont már felismerik a tüneteket. Lehet ellene védekezni, de csak akkor, ha mindenki odafigyel, és minden permetezésnél beveti a kabóca elleni szert” – hangsúlyozta.