Két héttel azután kerestük fel Tenkemocsárt (Dumbrava), hogy a DIICOT nagyszabású akcióban kiürítette azokat az otthonokat, amelyek az elmúlt hetekben az ország figyelmének középpontjába kerültek. Az ügyben emberkereskedelem, bűnszervezet létrehozása és más súlyos bűncselekmények gyanúja miatt folyik nyomozás. Az otthon működtetői visszautasítják a vádakat: a helyszínen Viorel Pașcával beszélgettünk a közelmúlt történéseiről.
Fotó: Tankó Bernadett
Ahogy belépünk az udvarra, az első, ami feltűnik, a csend. Néhány hete még több száz ember élt ezekben az épületekben, ma már csak üres szobák, tolószékek és lezárt hűtőkonténerek emlékeztetnek arra, hogy itt egykor közösség működött.
– mondja Viorel Pașca.
Két üres szobával kezdődött
Pașca szerint minden húsz évvel ezelőtt indult, amikor egy televíziós riportban arról értesült, hogy két ember halálra fagyott.
Elmondása szerint később már önkormányzatok, kórházak és egyházak keresték meg azzal a kéréssel, hogy fogadjon be olyan embereket, akiknek nem volt hová menniük.
Fotó: Tankó Bernadett
„Nem intézményt akartunk”
A legfontosabb mondatát többször is megismétli:
Szerinte az engedélyezési feltételek teljesen átalakították volna az általuk kialakított környezetet. Kijelenti azt is:
Fotó: Tankó Bernadett
Az udvaron ma is rendezett környezet fogad. A szobák tiszták, a közösségi helyiségekben könyvek és társasjátékok maradtak, a hűtőkön azonban még mindig ott vannak a razzia során felhelyezett hatósági zárópecsétek.
Fotó: Tankó Bernadett
Az együttélés szabályai
Pașca szerint az együttélésnek világos szabályai voltak:
Azt mondja, előfordult, hogy egyesek önként elhagyták az otthont, mert hiányzott nekik a cigaretta vagy az alkohol.
Fotó: Tankó Bernadett
Fotó: Tankó Bernadett
Naponta több mint ezer adag étel készült
A működtetés jelentős szervezést igényelt. Pașca szerint mintegy negyven ember dolgozott a három telephelyen: orvosok, ápolók, szakácsok, takarítók és önkéntesek. Naponta háromszori étkezést biztosítottak a bentlakóknak, ami több mint ezer adag étel elkészítését jelentette minden egyes nap.
Arra a kérdésünkre, hány magyar nemzetiségű bentlakó volt az otthonokban, azt válaszolja: becslése szerint körülbelül a felük. De hozzáteszi:
Fotó: Tankó Bernadett
Ki kezelte a betegeket?
Az elmúlt napokban az egyik legtöbbet vitatott kérdés az volt, hogy rendelkeztek-e megfelelő egészségügyi személyzettel. Pașca szerint ezt a kérdést is sok félreértés övezi: „Nem állítottuk, hogy kórház vagyunk. Nem végeztünk műtéteket, nem diagnosztizáltunk betegségeket. A bentlakóknak megvoltak a kezelőorvosaik, mi pedig gondoskodtunk arról, hogy a felírt gyógyszereket megkapják.” Elmondása szerint több egészségügyi dolgozó is segítette a munkájukat, s ha szükség volt rá, mentőt hívtak: „Voltak orvosok, akik együttműködtek velünk, voltak asszisztensek, ápolók. Nem egy ember látta el ezt a feladatot. Az évek során sok szakember fordult meg nálunk.”
„Sokan teljesen egyedül maradtak”
Pașca szerint az elmúlt két évtizedben mintegy 1100 bentlakó hunyt el.
Elmondása szerint a haláleseteket minden esetben orvos állapította meg, a temetéseket pedig pap jelenlétében tartották a tenkemocsári görögkatolikus temetőben.
A galéria a fotóra kattintva érhető el.
Fotó: Tankó Bernadett
Nem tudja, hogyan tovább
A hétfői bírósági döntés, amely feloldotta a hatósági felügyeletet, megkönnyebbülést jelentett számára, de azt mondja, a jövőt továbbra is bizonytalannak látja:
A bankszámlái továbbra is zárolva vannak, ezért jelenleg nem tudja folytatni a megkezdett beruházásokat sem.
Fotó: Tankó Bernadett
Korábban írtuk
Nyitott kérdések
Tenkemocsárról úgy távozunk, hogy sok kérdésre választ kaptunk, de legalább ugyanennyi maradt nyitva. A DIICOT nyomozása továbbra is folyamatban van. A hatóságok szerint az otthonok működése mögött súlyos bűncselekmények vannak, a gyanúsítottak ezt határozottan visszautasítják. Hogy végül melyik álláspontot támasztják alá a bizonyítékok, azt már nem a közvélemény, hanem a bíróság dönti el.
Egy azonban biztos: Tenkemocsáron nem csupán egy büntetőügy helyszínén jártunk, hanem egy olyan közösség maradványai között, amely két évtized alatt több száz ember életének lett része. Olyan emberekének, akikről a legtöbb esetben már senki más nem gondoskodott.
A cikk teljes terjedelmében a Bihari Napló 2026. július 16-i lapszámában lesz olvasható. A Bihari Napló megvásárolható Nagyvárad újságosbódéiban és a Tabac Xpress nagyváradi üzleteiben is, valamint az előfizetők számára digitálisan is fellapozható a lap.biharinaplo.ro oldalon.
Csíkszék
