Viorel Pașca: Otthont akartunk teremteni, nem intézményt | GALÉRIA és VIDEÓ
Viorel Pașca: Otthont akartunk teremteni, nem intézményt | GALÉRIA és VIDEÓ

Fotó: Tankó Bernadett

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

Két hete még rendőrök, ügyészek és mentőautók lepték el Tenkemocsárt. Ma már csend fogadja az érkezőt. Az otthonok kiürültek, a hűtőszekrényeken még ott vannak a hatósági zárópecsétek – a történet azonban korántsem ért véget. Helyszíni riportunkban végigjártuk az egykori bentlakásos otthonokat, felkerestük a temetőt, és hosszasan beszélgettünk Viorel Pașcával arról, hogyan indult húsz éve minden, és hogyan látja ma a jövőt.

Két héttel azután kerestük fel Tenkemocsárt (Dumbrava), hogy a DIICOT nagyszabású akcióban kiürítette azokat az otthonokat, amelyek az elmúlt hetekben az ország figyelmének középpontjába kerültek. Az ügyben emberkereskedelem, bűnszervezet létrehozása és más súlyos bűncselekmények gyanúja miatt folyik nyomozás. Az otthon működtetői visszautasítják a vádakat: a helyszínen Viorel Pașcával beszélgettünk a közelmúlt történéseiről.

Fotó: Tankó Bernadett

Ahogy belépünk az udvarra, az első, ami feltűnik, a csend. Néhány hete még több száz ember élt ezekben az épületekben, ma már csak üres szobák, tolószékek és lezárt hűtőkonténerek emlékeztetnek arra, hogy itt egykor közösség működött.

Idézet
Sokan beszélnek rólunk, de kevesen jöttek el ide. Pedig mindig nyitva állt az ajtóm. Talán túlságosan is nyitva. Nincs mit eltitkolnom

– mondja Viorel Pașca.

Két üres szobával kezdődött

Pașca szerint minden húsz évvel ezelőtt indult, amikor egy televíziós riportban arról értesült, hogy két ember halálra fagyott.

Idézet
Nekem volt két üres szobám. Arra gondoltam, miért ne fogadhatnék be két embert? Nem üzletet akartam építeni. Egyszerűen nem akartam, hogy még ketten meghaljanak odakint.

Elmondása szerint később már önkormányzatok, kórházak és egyházak keresték meg azzal a kéréssel, hogy fogadjon be olyan embereket, akiknek nem volt hová menniük.

Fotó: Tankó Bernadett

„Nem intézményt akartunk”

A legfontosabb mondatát többször is megismétli:

„Mi soha nem intézményt akartunk létrehozni. Otthont szerettünk volna”.

Szerinte az engedélyezési feltételek teljesen átalakították volna az általuk kialakított környezetet. Kijelenti azt is:

Idézet
Ha azt mondják, hibáztam, mert nem volt engedélyem, ezt vállalom. De azt nem tudom elfogadni, hogy emberkereskedőnek nevezzenek.

Fotó: Tankó Bernadett

Az udvaron ma is rendezett környezet fogad. A szobák tiszták, a közösségi helyiségekben könyvek és társasjátékok maradtak, a hűtőkön azonban még mindig ott vannak a razzia során felhelyezett hatósági zárópecsétek.

Fotó: Tankó Bernadett

Az együttélés szabályai

Pașca szerint az együttélésnek világos szabályai voltak:

Idézet
Kötelező volt a fürdés, a tiszta ruha. Ezekből nem engedtünk.

Azt mondja, előfordult, hogy egyesek önként elhagyták az otthont, mert hiányzott nekik a cigaretta vagy az alkohol.

Idézet
Nem zártunk be senkit. Ha menni akart, elmehetett. Sokan azonban később visszajöttek, mert rájöttek, hogy itt meleg étel, ágy és emberhez méltó körülmények várják őket.

Fotó: Tankó Bernadett

Naponta több mint ezer adag étel készült

A működtetés jelentős szervezést igényelt. Pașca szerint mintegy negyven ember dolgozott a három telephelyen: orvosok, ápolók, szakácsok, takarítók és önkéntesek. Naponta háromszori étkezést biztosítottak a bentlakóknak, ami több mint ezer adag étel elkészítését jelentette minden egyes nap.

Arra a kérdésünkre, hány magyar nemzetiségű bentlakó volt az otthonokban, azt válaszolja: becslése szerint körülbelül a felük. De hozzáteszi:

Idézet
Ezt soha nem számoltuk. Nem az volt a fontos, hogy ki magyar és ki román, hanem, hogy jól kijöjjenek egymással.
Idézet

Fotó: Tankó Bernadett

Ki kezelte a betegeket?
Az elmúlt napokban az egyik legtöbbet vitatott kérdés az volt, hogy rendelkeztek-e megfelelő egészségügyi személyzettel. Pașca szerint ezt a kérdést is sok félreértés övezi: „Nem állítottuk, hogy kórház vagyunk. Nem végeztünk műtéteket, nem diagnosztizáltunk betegségeket. A bentlakóknak megvoltak a kezelőorvosaik, mi pedig gondoskodtunk arról, hogy a felírt gyógyszereket megkapják.” Elmondása szerint több egészségügyi dolgozó is segítette a munkájukat, s ha szükség volt rá, mentőt hívtak: „Voltak orvosok, akik együttműködtek velünk, voltak asszisztensek, ápolók. Nem egy ember látta el ezt a feladatot. Az évek során sok szakember fordult meg nálunk.”

„Sokan teljesen egyedül maradtak”

Pașca szerint az elmúlt két évtizedben mintegy 1100 bentlakó hunyt el.

Idézet
Sokan teljesen egyedül maradtak. Nem volt, aki eltemesse őket. Mi intéztük a temetéseket, mert minden ember megérdemli, hogy legyen egy sírja.

Elmondása szerint a haláleseteket minden esetben orvos állapította meg, a temetéseket pedig pap jelenlétében tartották a tenkemocsári görögkatolikus temetőben.

A galéria a fotóra kattintva érhető el.

Fotó: Tankó Bernadett

Nem tudja, hogyan tovább

A hétfői bírósági döntés, amely feloldotta a hatósági felügyeletet, megkönnyebbülést jelentett számára, de azt mondja, a jövőt továbbra is bizonytalannak látja:

Idézet
Őszintén szólva még nem tudom, hogyan tovább. Először az ügyvédemmel kell átbeszélnünk a lehetőségeket.

A bankszámlái továbbra is zárolva vannak, ezért jelenleg nem tudja folytatni a megkezdett beruházásokat sem.

Idézet
Azt nem szeretném, hogy ezek a házak egyszerűen üresen maradjanak és feledésbe merüljenek. Túl sok minden történt itt ahhoz, hogy csak úgy bezárjuk a kaput.

Fotó: Tankó Bernadett

Korábban írtuk

Nyitott kérdések

Tenkemocsárról úgy távozunk, hogy sok kérdésre választ kaptunk, de legalább ugyanennyi maradt nyitva. A DIICOT nyomozása továbbra is folyamatban van. A hatóságok szerint az otthonok működése mögött súlyos bűncselekmények vannak, a gyanúsítottak ezt határozottan visszautasítják. Hogy végül melyik álláspontot támasztják alá a bizonyítékok, azt már nem a közvélemény, hanem a bíróság dönti el.

Egy azonban biztos: Tenkemocsáron nem csupán egy büntetőügy helyszínén jártunk, hanem egy olyan közösség maradványai között, amely két évtized alatt több száz ember életének lett része. Olyan emberekének, akikről a legtöbb esetben már senki más nem gondoskodott.

A cikk teljes terjedelmében a Bihari Napló 2026. július 16-i lapszámában lesz olvasható. A Bihari Napló megvásárolható Nagyvárad újságosbódéiban és a Tabac Xpress nagyváradi üzleteiben is, valamint az előfizetők számára digitálisan is fellapozható a lap.biharinaplo.ro oldalon.

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben