Az idei magyar kultúra napja köré szervezett ünnepségsorozat részét képezte a tárlatnyitó, melyen a szép számban megjelent érdeklődőket Szűcs László újságíró, az Újvárad főszerkesztője köszöntötte. Felhívta a figyelmet arra, hogy ez Ozsváth Zsuzsa első egyéni kiállítása a Léda-házban, majd Balázs Zoltán, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) oktatója, tanszékvezető idézte fel a tárlat létrejöttének körülményeit.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Mint elhangzott, néhány hónappal ezelőtt kereste meg őt Ozsváth Zsuzsa azzal az ötlettel, hogy jó lenne, ha szerveznének egy egyéni kiállítást. Ennek kapcsán Balázs Zoltán megjegyezte:
Ozsváth Zsuzsa „egy bátor ember”, mert ahhoz, hogy ma valaki kultúrát „csináljon”, bátorság és őszinteség kell. Ugyanakkor, amikor mindenki alkalmazkodni akar, belesimulni ilyen-olyan izmusokba, és „valahova csapódni”, Ozsváth Zsuzsa a saját útját járja, mer élni és vállalja önmagát – hangsúlyozta a PKE oktatója.
Az őszinteség fontosságáról beszélt Vadas László rendező is a tárlatnyitón. Megjegyezte: a jóságért naponta megküzdünk, a művészemberek pedig szerinte úgy teszik ezt, hogy magukba szívják a világ szennyét, amit aztán sajátos módon adnak vissza. Ebben az esetben viszont Ozsváth Zsuzsa nem a világot adja vissza torz módon, hanem
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Az érdeklődők rövid verses összeállítást is meghallgathattak a tárlatnyitón, melynek anyagáról az esemény meghívójából is képet alkothattak az érdeklődők: „Mit látunk, amikor Ozsváth Zsuzsa vizuális alkotásait nézzük? Szerzői világot:
Véget nem érő, sziszüphoszi próbák sorát. Világba vetett, sztaniolból gyúrt bolyongó királyok vezetnek az úton. Visszhangzik egy Bolond kacagása. Titokzatos létrák tűnnek fel kies tájakon. Irónia, abszurd, szürrealizmus: nem kímélik az alkotót és a nézőt se. Leginkább akrillal, leginkább absztrakt expresszionistán, vászonra – assamblage-ot idéző tárgyhasználattal. Erős kontrasztok, olykor gyerekrajzszerű kompozíciók mutatnak föl kérdéseket. Mert ezek a képek nem megnyugtatóak – titokkal rendelkeznek.
Ozsváth Zsuzsa azt szeretné közölni, hogy a nevetségesen nehéz kősziklát újra és újra fel kell görgetni a hegyen, és lehet azt úgy is, hogy mindennek ellenére mégsem halunk bele: út közben nagyon sok érdekes dolog történhet meg. Épp annyi, amennyi egy emberöltőben elfér.”
Dance
