Antal-Ferencz Ildikó elmondta: Brassóban született, Sepsiszentgyörgyön nőtt fel, majd Budapesten tanult tovább közgazdászként és jogászként. Több évet dolgozott multinacionális cégnél, mielőtt az újságírás felé fordult. Később férjével és gyermekeivel az Egyesült Államokba költözött, ahol folytatta újságírói tevékenységét.

– idézte fel első amerikai interjúélményét. Mint mondta, nem a híres magyarokat kereste, hanem azokat az embereket, akik a helyi magyar közösségek működtetésében vállalnak szerepet. Az kezdte érdekelni, miből táplálkozik az a kitartás és önkéntes munka, amellyel sokan évtizedeken át életben tartják a diaszpóra intézményeit.

A kezdeti egyetlen beszélgetésből hamar cikksorozat, majd könyvsorozat született. Három év alatt több mint tucatnyi amerikai államban járt, miközben interjúalanyainak köre folyamatosan bővült.

– mesélte. Az anyagból végül három magyar és két angol nyelvű kötet született, a most bemutatott Magyarnak maradni Amerikában pedig ezek válogatása, közel ötven interjút tartalmaz.

A szerző számára különösen érdekes volt megfigyelni, hogyan élik meg magyarságukat a különböző generációk Amerikában. Elmondása szerint az ünnepek, a családi szokások és a közösségi események sokszor egyszerre hordoznak magyar és amerikai elemeket. Interjúiban azt is kutatta, hogyan változik az identitás a második, harmadik vagy akár negyedik generációban.

Könyvének egyik legfontosabb tanulsága éppen az volt, hogy a magyar identitás nem kizárólag a nyelven keresztül őrizhető meg.

– fogalmazott.

Mint mondta, sok olyan amerikai magyar él a diaszpórában, aki már nem beszéli a nyelvet, mégis fontos számára a közösséghez való tartozás. Különösen az egyházak körül találkozott ilyen példákkal: olyan emberekkel, akik magyarul alig tudnak, mégis aktív résztvevői a közösségi életnek, szerveznek vagy támogatják a magyar programokat. Egy New Brunswick-i református lelkész szavait idézve hangsúlyozta:

A szerző szerint ez jól mutatja, hogy az amerikai magyar közösségeknek alkalmazkodniuk kellett a megváltozott körülményekhez, miközben igyekeznek megőrizni hagyományaikat.

Amerikában kiemelt szerepet kapnak a hétvégi magyar iskolák, a cserkészet és az egyházi közösségek is. Antal-Ferencz Ildikó szerint ezek jelentik az identitásmegőrzés legfontosabb tereit. Több interjúalanya is arról beszélt neki, hogy a szülők szerepe meghatározó abban, a gyerekek mennyire kapcsolódnak később a magyar kultúrához.

– emelte ki. Hozzátette: Amerikában nem kötelező a gyerekeknek hétvégi magyar iskolába járni, ezért különösen fontos, hogy ezek az intézmények élményt és közösséget nyújtsanak. Ha egy gyerek szeret a magyar iskolába járni, ha pozitív emlékeket visz magával, akkor később nagyobb eséllyel adja tovább saját gyermekeinek is a magyar kötődést.

A közönség köréből érkező kérdésre válaszolva a szerző arra is kitért, hogy bár sok diaszpórában élő magyarnak van honvágya, azok, akiknek gyermekei és unokái már Amerikában élnek, többnyire nem terveznek hazatérést. Életük ugyanakkor továbbra is szorosan kapcsolódik a magyar közösségekhez, amelyek sokak számára identitást, társas kapcsolatokat és lelki otthont jelentenek a tengerentúlon is.